Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nem hiányolják az eltűnt emléktáblákat

Nagyvárad történelmi városrészeiben folyamatosan zajlik egy-egy műemlék épület helyreállítása vagy egyéb ingatlanok felújítása városrendezés céljából. Úgy tűnik azonban, ezek a restaurálások gyakran el is vesznek az épületekből.

A Széchenyi Szálloda épülete

A Széchenyi Szálloda épülete

Nagyvárad Fő (Republicii) utcájának 13. száma alatt, az egykori Széchenyi Szálloda – ahol Jósa András régész, sebész-főorvos és antropológus szülőháza állt – falán 2008. december 2-án elhelyeztek egy emléktáblát a tudós tiszteletére.

Jósa András 1834. november 30-án született a mára már lebontott házban. Halálának 90. évfordulója alkalmából a nevét viselő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei múzeum és oktatókórház által állíttatott kétnyelvű emléktábla december 16-ai leleplezése során számos határon innen és túli elöljáró helyezett el koszorút az épület előtt.

A Széchenyi Szálloda épülete felépítésétől, a 18. század végétől kezdve többszöri átalakításon és névváltoztatáson ment át, de egészen 1929-ig megőrizte fogadó jellegét. Az épület jelenleg az ortodox egyház tulajdonában van, amely egy önkormányzati támogatásnak köszönhetően 2012-ben elkezdte az épület homlokzatának felújíttatását, melyet 2015 augusztusában folytattak. Tegnapi helyszíni szemlénk során láthattuk, hogy az épület újabb munkálati fázisban van a Fő utca és a gróf Széchenyi István tér (Parcul Traian) felőli részen egyaránt, ami ismét indokolttá tette az emléktábla biztonságba helyezését, de kérdéses, hogy az újabb munkálatok befejeztével visszaállítják-e azt a tulajdonosok.

Az eltűnt emléktábla

Az eltűnt emléktábla

Jósa András emléktáblája nem az első „nyoma veszett emléktábla” Nagyváradon. Tavaly áprilisban írtunk Simonyi József óbester, a napóleoni háborúk harcosának szintén kétnyelvű emléktáblájáról, amelyet a vártemplom bejáratánál helyezett el Debrecen önkormányzata és a Pro Patria Alapítvány még 2002-ben az 1817–1818 között itt állomásozó huszár tiszteletére. A tábla a vár felújításának idejére került a pincébe, azonban máig se került vissza a helyére.

Az épületek tulajdonosait, akiknek hatalmukban állna visszahelyezni ezeket az emléktáblákat, nem különösebben motiválja senki és semmi, sőt valószínűleg igen kevés azon lakosok száma, akik ezeken a történelmi utcákon járva és a megfelelő ismeretek birtokában felfigyelnek az ilyen hiányosságokra. A bennfenteseknek pedig egyelőre, akik még jelzik ezeket, halogató válaszok és pénzhiányban keresendő okok jutnak csupán, a táblák pedig tovább porosodnak sötét pincékben.

Szamos Mariann