Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nem értik

Olvasom itt minden oldalról, hogy az új elnökhöz fűződő szép remények nem egyebek, mint korai eufórikus licsegések-locsogások, és ki kell várni mindennek a végét. Majd viselve válik meg, milyen a csizma.

Nézem a tévében, ahogy „fürdőzik” a sokaságba, nézem az emberek szeretetteljes arcát, látom a szemüket, ahogy ránéznek erre a hatalmas emberre, aki emblematikusan, foltmentesen sétált be a balkáni politikába, és összefacsarodik a szívem. Nézem a reménységet az arcokon, és azt a hatalmas bizalmat, amit ebbe a közülük valónak érzett emberbe fektetnek.

Meglehet, hogy az eufória és a változás iránti vágy teszi ezt velük, illetve mindannyiunkkal. De látom a fásultságból, a közönyből való oldódást is, mely közönybe a mögöttünk maradt huszonöt év megfeneklett, mocskos és degradáló politikája süllyesztett. Az arcokat nézve, elképzelem, mennyi gyűlölet, düh és megvetés lehetett felgyűlve és elfojtva ezekben a méltóságukban megnyomorított emberekben, ha startból ilyen piedesztálra képesek helyezni egy erdélyi politikust, aki tulajdonképpen még csak pályája kezdetén van.

De Johannisban látnak végre lehetőséget, látnak kiutat, beleálmodják a szebb jövőt, amellyel az euró milliárdokkal üzletelő oligarchák etették őket, és ami a legfájóbb, hogy mi magyarok is úgy megcsömöröltünk a saját elfajzott képviseletünktől, hogy inkább tekintjük már sajátunknak a szebeni szászt, mint a velejéig korrupt és bennünket áruló tulipános szövetség mindenkori zászlóvivőit. És hiába lobogtatják a magyarok előtt Johannis gyanús kisebbségi politikai nézeteit, a fenét se érdekli már. Huszonöt éven keresztül a mi nagy autonómiás szlogenjeink úgy kifulladtak, úgy megkoptak, úgy megfakultak, hogy nem tudnak már hatni vele a plebszre. És ha tetszik, ha nem, be kell ismerni, nem is volt érdeke egyetlen kisebbségi pártnak se kivitelezni azt, mert akkor az elkövetkezendő választásokon nem lett volna mivel hülyíteni a jóhiszemű választópolgárt.

Elérték azt, hogy elkoptatták a magyarok legnemesebb törekvéseit, közönyössé tették őket minden iránt, ami szent, megcsúfoltak minden embernek valót, lealjasítottak és tönkretettek mindent, ami érinthetetlennek kellett volna maradjon. Értem ez alatt a méltóságot, a becsületet, a gerincességet, az állhatatosságot, az igaz szót, amelyek helyett csak cinikus hazugságot, kiárusítást, becstelenséget kapott mind a székely, mind a partiumi magyar.

Most pedig nem értik, mi történik. Nem értik, hogy a népet, amelyet eszköznek használtak, nem lehet többé hitegetni, megvezetni, manipulálni. És megnyílik a bűnök lajtroma és kimondatnak a fejekre a negyedszázados disznóságok.

Az erőszak és a megtorlás sem vezet mindig célra. Ezzel is számolni kell.

Hát ez van, uraim. Néha a húrok úgy meg tudnak feszülni, hogy a feszítőket csapják arcul. A következményeket pedig egyszer úgy is vállalni kell majd.

Sütő Éva