Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

,,Nem elég a jóra vágyni”

Váci Mihály Petőfi lelkületű költő volt. A szívét adta oda mindenkinek, meg akarta váltani a világot, szeretetet adott és várt mindenkitől. Nagyon aktív közéleti ember volt, mindenütt segíteni akart: a tanyasi világban, a városok perifériáján. Akkor lett költő, mikor törekvései zsákutcába jutottak. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének irodalmi körén Szilágyi Magdolna tanárnő a költő életéről és munkásságáról tartott előadást.

VM

Váci Mihály ősei földnélküli parasztok voltak, bár az apjának már sikerült a magyar vasútnál elhelyezkednie. A család eredeti neve Vital volt, de a költő a Váci nevet vette fel. Sohasem tagadta meg szegény paraszti származását, amikor már lehetősége volt rá sokat tett azért, hogy a szegény sorsú gyerekeknek is lehetőségük legyen tanulniuk.

Nyíregyházán született 1924-ben, december 25-én. Ezen a szent napon való születése meghatározta életpályáját, s küldetéstudatot látott benne. Szülővárosában a Bánság utcában laktak, ma Bartók Béla utca, és 18 éves korában került a várostól 6 kilométerre lévő vidéki iskolába. Első versei Baudláire és Juhász Gyula hatását mutatják, melyeket Illyés Gyula jelentetett meg, aki mindvégig atyai barátsággal viszonyult hozzá. Ő sem kerülte el a háború borzalmait, segédszolgálatos katonaként végighúzgálták egész Magyarországon. Valószínű, hogy a mostoha körülményektől, a hidegtől veseköve lett, háromszor operálták meg ezzel a betegséggel, a lába is fertőzést kapott, amputálni akarták. A szülei megszöktették a kórházból, végül egy szovjet katonaorvos mentette meg. Ezen kivül TBC-ét is kapott, amellyel egy debreceni szanatóriumban kezelték. Közben bekerült a városba tanítani, miután egészségi állapota megjavult a diákkollégium igazgatója lett. Fontosnak tartotta a szegény sorsú gyerekek támogatását.

Első verskötete viszonylag későn, 31 éves korában jelent meg Ereszalja címmel, ezért József Attila díjjal tüntették ki. Ezt követték A lámpagyújtás, Mindenütt otthon, Szegények hatalma, Eső a homokra.

Váci Mihály verseivel szinte belerobbant a magyar irodalomba. A kor egyik legsikeresebb költője volt. 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Erénye volt, hogy a tömegek nyelvén tudott szólni. Bár őt sem kerülte el a költők betegsége, a pesszimizmus, amit természetesen meglévő betegsége is táplált. Sokat utazott, járt Franciaországban, Olaszországban, Kubában, Vietnámban, ahol megismerkedett az ottani népek életével, kultúrájával. Vietnámban haditudósítóként dolgozott, és ott halt meg 1970-ben természetes halállal.

Talán nem kellett volna elvállalnia, de ő sohasem  futott el a kihívások, a feladatok elől. Életpályája párhuzamot mutatott Petőfiével azzal az eltéréssel, .hogy ő természetes halállal halt meg a háborúban. Nála is az egyéniség mindig harmóniában volt a műveivel, ha ő lobogott a versei is lobogtak. Költői hagyatékát felesége, Juhász Mária irodalomtörténész ápolta.

Olyan  időszerű, gyönyörű verseket hagyott  ránk, mint péládul: Még nem elég, Mindig hiányzik valami.

Az irodalmi kör tagjainak voltak kedvenc Váci Mihály-versei is, melyeket meg is hallgathattak Hajbók Klára és Bartos Elekes Ildikó mélyen átélt tolmácsolásában.

,,Nem  elég  a jóra vágyni:/ a jót akarni kell/ És nem elég akarni,/de tenni, tenni kell.”

V. Szilágyi István