Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

,,Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten”

A közigazgatási területek szélein található települések sok esetben valóban a perifériára

szorulnak mind közlekedési mind gazdasági szempontból. Ez elmondható az Érmellékre is többek között Körtvélyesre is.

A diktatúra éveiben, mikor menyasszonyomat látogattam meg, éjjel fél egykor fel kellett keljek, hogy Mihályfalván több órás várakozás után 6 órára beérjek Váradra a munkahelyemre. Ezzel nem voltam egyedül, kevés volt a munkalehetőség a vidéken, így „navetás” vonatok indultak hajnalban Nagyváradra. A helyzet most sem sokkal jobb, a reggeli személyvonat csak Mihályfalváig megy, közel három óra múlva van csatlakozás tovább, Érkörtvélyes és Károly felé. A gyors nem áll meg Körtvélyesen.

Régen szépen rendbetett frissen meszelt piros tetejű állomások díszítették a vasútvonalak megállóit, elegáns forgalmisták fogadták vagy indították tovább a vonatokat. Manapság az állomások környéke olyan mintha szőnyegbombázás érte volna, a volt állomásokból hiányzik az ablak, ajtó de a cserépkályha is. Egyes helyeken a tető is hiányzik.

A falusi állomások elhanyagolását, rombolását Băsescu exelnök kezdte el szállításügyi minisztersége idején.

Ettől eltekintve az Érmelléken zajlik az élet, hála Istennek meglepően sok a fiatal. Ezt egy lakodalomban tapasztaltam meg. Manapság gyakran kesergünk azon, hogy nem születnek néprajzi értékek. Ennek a cáfolatával itt találkoztunk.

Ötletes, szellemes lakodalmi, népi játékokat láttunk. Érdekes színfoltja volt az eseménynek a menyasszonyszöktetés, rablás. A rablók azonban pórul jártak, a nőknek és férfiak cipót kellett cserélniük, s úgy táncoljanak, aki nem tudta felhúzni partnere cipőjét, az mezítláb táncolt. A nagyvőfély úgy tudta meg, ki akar házasodni, hogy a lányoknak a vőlegény hátradobott egy virágcsokrot, s amelyik lány elkapta, legközelebb az megy férjhez. A fiuk esetében megtette egy harisnyatartó is.

Az esküvő a nagymúltú, patinás, puritán egyszerűségű mihályfalvi református templomban volt, amely egy kis emelkedésen áll, olyan, mint egy vártemplom.

A falon emléktábla áll, szövege ,,Itt szolgált 1937-1957 között Sass Kálmán református mártirlelkész.”, s alatta Sass Kálmán jel mondata: ,,Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten.”

Látva az Érmellék fiatalságát, hagyományokhoz való ragaszkodását meggyőződhetünk róla, hogy az Ér árterületének lakói az egykori mocsárvilág lakosai élnek és élni akarnak.

A kissé elhanyagolt szűzföldeket megtalálta a külföldi tőke, bizonyos megélhetést biztosítva az ittenieknek. Körtvélyesen az egykori lóistállóban ahol a lovak abrakot ropogtattak, most varrógépek zúgnak. Cipőgyárak vannak Mihályfalván is.

Úgy látszik a település jól használta fel az anyagi forrásokat, az utcák sok helyen le vannak betonozva s a vízelvezető árkok kanálisok is rendbe téve, új parkok is épültek.

Az Érmellék él és élni akar, hiszen: „nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten.”

V. Szilágyi István