Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Néhány nap Svájcban

Néhány nappal ezelőtt jó szerencsém olyan helyekre vezérelt, ahol a helyi öregek jobban félnek a huuri-szellemektől, mint attól, hogy élő ember kirabolhatja őket, ahol sötétben legelésző tehenek kolompjától hangosak a nyári éjszakák, és ahol a tömbházak körül alig látni egy-egy gépkocsit, mert a legtöbb autó földalatti parkolókban pihen. Az ember csak felül egy járműre és máris élvezheti a panorámát: hófödte csúcsok, égszínkék tavak, szemet gyönyörködtető menedékházak. A Svájcban élő Berán házaspár meghívásának köszönhetően néhány feledhetetlen napot tölthettünk az ország szívében, Szőke Edit szerkesztővel.

Lélegzetelállító a látvány

Lélegzetelállító a látvány

 

Irány a Niederhorn!

Ugyancsak elgondolkodom, amikor sigriswili vendéglátóink, Ursi és Pista, reggelizés közben tudatják velünk, hogy aznap felmegyünk a Niederhorn csúcsára. Megszeppenve kortyolgatom a kávémat, miközben fájó, dagadt bokámat tapogatom. No de nem sok idő marad a töprengésre, alig félóra múlva már a buszon ülünk, amely lejtős utakon visz minket célunk felé. Svájc a lehető legszervezettebb tömegközlekedési rendszerrel rendelkezik. Negyedóránként indulnak a buszok és a vonatok szinte minden irányba, ezért a lakosoknak nem éri meg, hogy rövid távokon saját autóikat használják. Útközben felveszünk valakit az egyik kanyarban kialakított megállóban, mert nincs abban semmi különös, ha épp itt, a kanyarban akar valaki felszállni a buszra. Legfeljebb a jármű mögött haladó autó vár egy kicsit… Beatenbergből fogaskerekű, majd kabinos felvonó visz minket tovább a közel 2000 méteres csúcs felé. Bedugul és pattog a fülünk, miközben az alattunk tovatűnő ösvényeket, fenyőket és nyaralókat nézegetjük. Így könnyű hegyet mászni sajgó bokával is… Pazar látvány tárul elénk, amikor felérünk. Erős szél fúj, jól jön a könnyű sál, a felöltő. A távolban a Jungfrau látszik a maga 4158 méteres csúcsával, kicsivel arrébb a 4099 méteres Mönch magaslik, ám alpinista körökben mind közül a legnépszerűbb a 3970-es Eiger, amely állítólag veszélyesebb a Matterhornnál.

Sigriswili panoráma

Sigriswili panoráma

 

Havasi csókák és kőszáli kecskék

Koromfekete madarak vitorláznak fölöttünk a szelek szárnyára bízva magukat. Hitchcock filmje jut eszembe, amint egyre többen gyülekeznek egy padon pihenő házaspár köré. Egészen közel merészkednek hozzájuk, rátelepszenek a pad támlájára, és kíváncsian figyelik, mit falatoznak amazok. A vérfagyasztó folytatás szerencsére elmarad… Körülöttünk mindenféle nyelven beszélő turisták kattogtatják fényképezőgépeiket, álmélkodva nézegetik a szédítő panorámát. Mélyen alattunk Justistal völgye látszik, ahová a sigriswili teheneket hajtják ki legelni. Szétszórt tanyák, sajtraktárak állnak az alattunk elterülő lejtőn. Itt készítik a Justistaler nevű kemény sajtot, amelynek, a helyi kesernyés kakukkfűnek köszönhetően, kissé fanyar íze van. Ám ez a tejtermék, egyedi íze miatt, csodálatos összetevője a helyi sajtfondünek, amelyhez leginkább ementáli, gruyer és fűszeres sajtokat olvasztanak össze. Tovább sétálunk egy ösvényen és nézegetjük a színes alpesi virágokat, amikor furcsán gesztikuláló, pisszegő emberpárra figyelünk, akik a lehető legóvatosabb mozdulatokkal kattintgatnak az egyik szikla mellett. Amikor közelebb érünk, néhány szelíd kőszáli kecskét pillantunk meg és óhatatlanul mi is csendben maradunk. Élvezzük a jámbor állatok közelségét. Valósággal pózolnak nekünk, látszik rajtuk, hogy szokva vannak az emberekhez. Ebédünk elfogyasztása után, amikor kilépünk a Berghaus Niederhorn szálló vendéglőjéből, a felhők már eltakarják előlünk a távoli, hófödte csúcsokat. A következő felvonó kabinnal mi is leereszkedünk a hegy gerincén.

nehany nap Svajc 5

Sigriswilben

Kora este érkezünk vendéglátóink sigriswili nyaralójába. Az alpesi falucska mindkét oldalán szemet gyönyörködtető, tágas faházak magasodnak, virágözön mindenfelé és amikor áthaladunk az árnyas fahídon, arra a kijelentésre vetemedek, hogy nem szeretnék késő este itt mászkálni. Erre a háziak mosolyogva azt válaszolják, hogy itt még soha nem támadtak meg senkit, a helyi öregek is csak a huuri-szellemektől félnek. Ha letenném ide a pénztárcámat, másnap valószínűleg ugyanott találnám meg…

Sigriswil környékén ötezer éve élnek emberek, majd az 5. században német törzsek érkeztek, akik kivágták a környező erdőket, hogy legelőt biztosítsanak háziállataiknak. 1347-es iratok szerint, a környék a Kyburg dinasztia Eberhard grófjáé volt, ám a község jobbágyai úgy meggazdagodtak, hogy az időközben eladósodott gróftól megváltották szabadságukat. A falu központjában áll egy 1564-ből származó épület, amelynek bejárata fölött a következő felirat olvasható: „Én őrzöm a régi okleveleket, de a ti feladatotok megőrizni a szabadságot”. S való igaz, itt őrizték a falu alapítási oklevelét és a helyiek hivatalos iratait. A sigriswili lakosok többsége most is állattartással foglalkozik, minden helyi gazdának van legelője, amelyet közösen használnak. Teljesen megszokott, ha az egyik gazda tehene más területén legel. Összefogás jellemzi az ittenieket, ha a téli hónapok alatt kár keletkezik valamelyikük legelőjén, kőomlás vagy kidőlt fák eltávolításánál segít az egész falu. Hetente egyszer bankbusz is érkezik Thunból, hogy a falusiak, ott helyben bonyolíthassák le egyszerűbb banki ügyleteiket.

Sigriswil egyik újonnan épített faháza

Sigriswil egyik újonnan épített faháza

 

Távcsövön át

Kiülünk a nyaraló erkélyére, és távcsővel kémleljük a környéket. Néhány kilométerre tőlünk van a thuni-tó, ám a távcsövön át úgy tűnik, mintha a fehér vitorlások itt, a szemünk előtt szelnék a hullámokat. Kicsit odébb Merligen falucskája látszik, távolabb pedig az Alpok. Esténként róka tűnik fel a domboldalon, s a szemközti tanyán lakó Alfréd épp most locsolja a szőlőlugast. Háziasszonyunk egy távoli csúcsra mutat, melyhez szomorú legenda fűződik. Egy wileni fiú szerelmes lett egy lányba, ezért többször meg is kérte a kezét, de a lány minden alkalommal elutasította. Azt mondta, csak akkor megy hozzá feleségül, ha hoz neki egy ritka havasi rózsát, amely csak magasan, a hegycsúcsok közelében nő. A fiú meg is mászta a hegyet, megszerezte a rózsát, ám amikor lefelé jött, lezuhant és szörnyethalt. Amikor a lány megtudta, mi történt, odament a tetemhez és meglátta a fiú kezében a rózsát. Nem ment férjhez soha többé, mert tudta, hogy soha senki nem fogja úgy szeretni, mint ahogyan ez a fiú tette.

„Én őrzöm a régi okleveleket, de a ti feladatotok megőrizni a szabadságot”

„Én őrzöm a régi okleveleket, de a ti feladatotok megőrizni a szabadságot”

Mivel épp ellenkező irányban van, innen, az erkélyről nem látszik a falu büszkesége, a 2012-ben épített, 340 méter hosszú függőhíd, amely sokat könnyít a helyiek közlekedésén. A fémhídon való átkelésért 8 svájci frankot kell fizetni, ám amióta megépült, Szent Beatus barlangjához is sokkal könnyebb eljutni. A római korban keresztények lakták a környéket, később aztán írországi barátok érkeztek ide. A legenda szerint akkoriban egy sárkány lakott a barlangban, ám az egyik szerzetes, Beatus rábeszélte őt arra, hogy menjen el. A szerzetes olyan hatásos szónoklatot adott elő, hogy a sárkány szót fogadott neki. Attól kezdve nevezetes zarándokhellyé vált a Sigriswiltől 6 kilométerre lévő barlang.

Lassan besötétedik és egyre több tehén sétál ki a legelőre. Napközben az istállókban pihennek, hogy ne szenvedjenek a tűző naptól és a bögölyök csípéseitől. Egy ideig hallom még kolompjuk távoli csengését, aztán mindent elfed a pihentető álom.

Schönberg Éva