Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nagyszalontai szőlőskertek (2.)

Az idős hajdúvárosi szőlősgazdát, a nyolcvanéves Balogh János bácsit (képünkön) kértük, meséljen a nagyszalontai szőlőskertekről, azok helyzetéről, személyes élményeiről?

nagyszalontai Balogh Janos gazda

Kezdem azzal, hogy beleszülettem, és megszerettem – válaszolja János bácsi: hiába magyaráznám én azoknak, akiknek halvány gőzük sincs a gazdálkodás előnyéről, meg hogy milyen kellemes időtöltést nyújt azoknak, akik ott szeretik múlatni az időt. „Idős nyugdíjas létemre vajon mit kezdenék magammal, ha nem lenne ez a kis ligetem, amely számomra a mennyországot jelenti. A hosszú téli napok után alig várom, hogy tavaszodjon, melegedjen az idő. Amilyent rámehetek a földre, máris teszek-veszek valamit. A kellemes tavaszi időjárás, a zöldellő kikelet, a megszólaló kakukk, a fütyülő rigók, a fakopáncsok kopogtatása – hát van-e ennél szebb, marasztalóbb harmónia?”– vallja az idős kertész. Nem irigylem én a mai flancosokat, meg azokat a fiatalokat sem, akiket még kötéllel sem lehetne a veteményes közelébe húzni, de még arany csengettyű szavával sem lehetne kicsalogatni, hogy szőlőt műveljenek. Nem is ajánlom az e fajta elfoglaltságot azoknak sem, akik azt firtatják; Aztán bátyám, mondja már, hát mennyi a haszna abból a szőlőből?. Aki így gondolkodik, aki irtózik az ásó, meg a kapa nyelétől? Annak jobb, ha a tájára sem közelít a kétkezi munkát igénylő kerteknek, mert annak a szőlősgazdának a gyom fogja felverni a veteményesét.”

Egy szó, mint száz: a jó talajú szőlősre nem lehet ráfizetni: minél többfajta gyümölcsfákkal van teleültetve, annál ígéretesebb annak a jövője. Aztán, ha már termőre fordultak a fák, létezhetetlen, hogy elmaradna a haszon. Példának okáért, vegyünk szemügyre egy diófát – persze, a jó termők közül. Egy kis nyesésen kívül, semmi gondozást nem igényel. Ízletes termésével százszorosan meghálálja azt, amiért helyet biztosítottunk számára a kertben. Ezután vegyük például a veres és berzencei szilvákat, melyekből kitűnő kompótokat és lekvárokat lehet főzni. A körtefák, almafák sem az utolsó besorolásokat jelentik. A sokat tapasztalt, előrelátó gazda azt is tudja: a kitűnő talajú kert sem minden évben főnyeremény. Elviheti a termést egy tavaszi fagy, egy jégeső, szárazság vagy valami nem várt csapás. De mindemellett bízni kell a jó termésben! Nézzük csak, hogyan vallott a nagyszalontai Arany János Petőfi Sándorhoz írott levelében, melyet 1848, szeptember 27-ei keltezéssel adott postára: „Öcsém, a szüret elmúlt. Hál’ istennek, nem mondok egyebet. Akár van bor, akár nincs, hál’ istennek, mert a szüret elmúlt. Én kiszenvedtem!!! Egyébiránt pajtás, olyan 20 akó borom lett, mint a pinty. Gyer, igyuk meg ketten: én is tizet, te is tizet.” Nem tudhatjuk, vajon mennyi területen teremhetett Aranynak húsz akó bora? Egyet sejteni lehet, azt, hogy akkoriban jól fizetett a szőlő. Egy akó több mint 40 liter és ez szorozva 20-szal, az már valami.

Mindezek után, ha már az ivászat is sorra került, hát arról se feledkezzünk meg, hogy a hajdúvárosi ember a bor mellett a töményt sem veti meg. A jó kisüsti, amelyet háznál is főznek, ötven fok körüli erejével igencsak feldobja az ember hangulatát. A tiszta szilvórium, melyet csakis szilvából főznek, az meg a csúcsot jelenti. De a vegyes főzésű is lehet ízletes, amely általában hullott gyümölcsökből: alma, körte, szilva vagy más hasonlók összeszedéséből, annak cefréjéből készül.

Ha minden kész, és már a tél is kopogtat, az élelmes gazda büszkén teszi asztalára a teli kancsót. Jöhet a disznóvágás, mert ugye, arról ne is beszéljünk, hogy az olyan disznótor, amely egy kis szíverősítő nélkül indul, hát az meg mit sem ér. Az bizony egy „száraz” disznótor lenne, melynek semmi ünnepélyessége sem lenne. Aztán a disznótoros vacsora sem ér semmit a szőlő leve nélkül. Aztán a vidám társaság, ha már „rózsaszínben” kezdte látni a világot, hát leakasztották a citerát a szegről, felhangolták, és máris kezdődhetett a: „Kicsi ez a ház, kirúgom az oldalát!”. Hogy citerázni tudó gazdák is léteztek? Az a múlt századok folyamán nem is ment ritkaságszámba. Kezdték csárdással vagy tangóval, folytatták keringővel, de a történelmi idők folyamán modernebb számokat is pengettek. Falusi vagy tanyasi összejöveteleken „szégyen” volt nem mulatni, énekelni, táncolni. A felnövő gyerekek már kiskorukban megismerkedtek a kellemes időtöltés, a kikapcsolódás, az összetartozás fogalmával. A szőlő termesztése, a jó itókák készítése magával hozta a jó társaság, a feledhetetlen összejövetelek és összetartozás kialakulását.

(Folytatjuk)

Sára Péter