Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nagysikerű filmzenei koncert a filharmóniában

Csütörtök este filmzenék dallamai töltötték meg a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók hangversenytermét. Werner Gábornak, a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar karmesterének vezényletével a helyi művészek népszerű mozisikerek zenei illusztrációit játszották a közönségnek.

filmzenei koncert 2

Az eljátszott darabok nem csupán zenekari vagy szimfonikus, hanem egyúttal filmajánlói élményt is nyújtottak. A koncerten a filmkockák kivetítőn követhető bejátszásai ez alkalommal nem a filmekre, hanem azok zenei kíséretére helyeztek a szokottnál nagyobb hangsúlyt, a zeneiségre hívták fel a figyelmet. Amerika kapitány, Vasálarcos, Az élet szép, Schindler listája, Ben-Hur, Tűzszekerek, Repcsik, Superman, Az Olsen-banda, Csillagpor, Harry Potter, E.T., Hegedűs a háztetőn, Csillagok háborúja – remek filmek, remek zenékkel, melyek képek nélkül is elérik a hatásukat.

A filmzenéket a nézők általában természetes kísérőnek, a filmtémához illő háttérnek vélik, amelyek fokozzák a filmvásznon látható élményt. Egy filmzenei koncerten azonban a zene kerül előtérbe, még akkor is, ha a közönség – elsősorban a gyerekek és a fiatalok – tekintete nagyrészt a kivetítőt követi. Az este folyamán a hangszerekre és a rajtuk játszó zenészekre kellett figyeljen a közönség, akik birtokba vették a termet és a szíveket. Zeneileg és a hangszerek megszólaltatását tekintve is a Superman (1978) bizonyult a legerőteljesebbnek, amit hatásban a Csillagpor zenei összeállítása követett. Az E.T. (1982) nagyon kedves volt, a Hegedűs a háztetőn pedig régi idők kellemes társastáncait idézte. Különlegességnek számítottak a kétségtelenül legszórakoztatóbb és egyben leghosszabb darab, Az Olsen-banda (1976) című dán komédia részletei. Az este második részének első darabjaként bemutatott mű film és zene egyik kiváló kombinációja volt: a vígjátéksorozathoz az alkotók az Elverhoj (A törpék hegye), egy 1828-ban írt dán romantikus darab kísérőzenéjét használták fel, ízelítőt adva azokból a pillanatokból, amikor a banda épp azon munkálkodik, hogy berobbantja magát a Királyi Színház alagsorába, ahonnan majd eltulajdonít egy műtárgyat.

A teltházas koncert végén a közönség hosszan tapsolt, és azzal az érzéssel távozott, amely szerint érdemes odafigyelni a filmzenékre, mert a zene képek nélkül is beszél, és a vizualitáson túli szabadságot ad.

Szamos Mariann