Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Nagy bölcsességek

Mindig mondogatta szegény nagymamám, hogy meglátod gyermekem, eljön az idő, amikor annyira megsokasodnak a világon a bűnök, hogy az emberek szinte meghasonulnak azokkal, főleg, ha folyamatosan vétkeznek. Még hasonlítani is kezd egymásra a bűn tárgya, meg az ember. Mert nézd csak meg ezt a sok semmirekellő kocsmajáró lelket, valamennyinek olyan keskeny már a horpasza, na meg a feje is, mint egy borosüveg. Vagyis mind arra hasonlít az. Vagy nézd meg azt a sok semmirekellő pénzhajhászt vagy uzsorást. Beszéd közben még a nyelvük is befelé kunkorodik, mintha azzal is csak a pénzt lapátolnák magukba. Mert a feneketlen bendőjüket is csak azzal bélelnék kifele, ha tehetnék. Azt is csak pénzzel elégítenék meg, mint a zsebeiket. Na, meg ott van az a sok szoknyapecér, akiknek már a szemeik is dülledtek. Addig forgatták, düllesztették az asszonyok után, hogy úgy is maradt nekik.

Bölcs szavai éppen akkor jutottak eszembe, amikor a városka egyik mellékutcájában egy szokványos életképre lettem figyelmes. A fagyos úton rozoga szekér haladt, majd meg-megállt, gazdátlanul. Amikor közelebb került, látom ám, hogy a bakról két égnek meredő gumicsizma jelezi, a jármű tulajdonosa valahol a szekérderékban leledzik, olyan „üzemmódban”, amikor az emberfia csak a lovának okosságára hagyatkozhat.

Mivel a paci önálló életet élt, a februári fűtől sarjadó árokparton leparkolt szedegetni egy kis utánpótlást további megpróbáltatásaihoz, ha már a zabos tarisznyát csak álmaiból ismeri. Sovány volt az istenadta, csak úgy zörögtek a csontjai. Mondhatni a lőcs tartotta a szekér mellett. Az agyonéheztetett jószág fején egy feltehetőleg ütésből származó hatalmas seb éktelenkedett, vagyis összesítve elég szomorú látványt nyújtott.

A gyanús csendre, valamint a szekér mozdulatlanságára a gumicsizmák meglódultak, majd öblös káromkodások közepette lekászálódtak a szekérderékba. Abból később kínkeserves nyögésekkel felbukkant egy alkoholmámorban zsibbadó fej, melynek egyik felén jókora ütések nyomai éktelenkedtek, dúc és véres seb formájában tanúskodva gazdájának viszontagságos napjáról.

Lám, lám, jutottak eszembe az én bölcs nagyanyám szavai. Az ember előbb-utóbb valóban meghasonul a maga bűneivel. Az agyonéheztetett, betört fejű lónak, betört fejű gazda dukál.

És mivel ilyenkor a kisördög már törvényszerűen bennem is elkezd munkálni, azonnal tovább fűzöm a gondolatot, és már látom is a sok garázda embert, magán viselve bűnlajstromának jeleit.

A látvány magáért beszélne. S ha még azt is hozzáadjuk, micsoda elégtétel lenne, ha a választott embereinken is kiütköznének viselt dolgaik, hát nem sokan vállalnák a nyilvános közszereplést, az bizonyos. Mindannyiunk megelégedésére.

Sütő Éva