Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Na végre!

Ritka madár az újságokban, tévében a jó hír. A rosszak felsorolásától eltekintek, mert lehangoló látvány az ásítozó olvasó… Hadd legyen hát itt néhány sor olyasvalamiről, ami derűt varázsol jónéhány felebarátom életébe.

A bicikliutakról van szó. Elég gyakran hallani a technikai részletekről, ám alig (lehet, elkerülte a figyelmemet) jelent meg valami arról, mit is jelent lelkileg, szellemileg a lakosságnak ez a létesítmény. Mint hatvanhárom éve bicikliző személy, ujjong a lelkem, hogy végre civilizált módon, életveszély nélkül karikázhatunk néhány tíz kilométert. Ki mennyit bír, hogy jól érezze magát. Eggyel több ok arra, hogy büszkélkedjem városommal.

Ide tartozik néhány megjegyzés is. Először: köszönettel tartozunk a városvezetésnek. Oda tette a pénzt, amire már régóta óriási az igény, mert remélhetőleg jelentősen növekedni fog a két keréken utazók száma. Másodszor: a rendőrségnek is hálásak lehetünk, mert nem kekeckedik a kerékpárosokkal, alig hallok büntetésekről. Ezt a magam példájával is tudom igazolni. Negyvenöt éve járom, szinte naponta, a várost, ezalatt egyetlen egyszer büntettek meg, jogosan, mert éjjel lámpa nélkül mentem. Gyakorlatilag az egész város a mienk, bicikliseké. Jobb dolgunk van, mint az autósoknak, ráadásul pénzbe sem kerül. Erről ennyit.

Végezetül nem hagyhatok szó nélkül egy engem érintő „sérelmet”. A Szent László Napok alkalmából a rendőrök biciklitúrát szerveztek Biharkeresztesre. Nos, ezen én is részt vettem. A legvénebben, vaslábbal (protézis), étlen, szomjan, egy szál ingben, szó szerint bőrig ázva. Elvártam volna, hogy adjanak valami plecsnit, néhány ezer eurót, dicsőítő verset írjanak, tévébe hívjanak, javasoljanak egy utcanévre, tegyenek fel a leendő díszpolgárok listájára. És tessék: sehol semmi. Hát érdemes „hősnek” lenni?

Szegedi László