Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Múltidéző séta a gyulai Almásy-kastélyban

A kastélyt Harruckern János György építette 1740 körül, ám 1795 után a Wenckheim család tulajdonába került. Amikor a Wenckheim-lányok egyike egy Almásy grófhoz ment feleségül, a kastély neve is Almásyvá változott. A világosi fegyverletétel után, 1849-ben itt tartották fogva Damjanich Jánost, a legenda szerint Erkel Ferenc itt komponálta Bánk bán című operáját és a fiatal Munkácsy is itt rajzolgatott festőinasként. A többször átépített kastély, a gyulai várral egységes építészeti együttest alkot. A „Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban” elnevezésű állandó kiállítás az egykori cselédség mindennapjaiba és a főurak világába enged bepillantást. A kastélytúrát interaktív installációk és egyedülálló kiállítási elemek teszik még élvezetesebbé…

Almásy-kastély

Almásy-kastély

 

Szolgálók világa

A megszokottól eltérően, nem a főbejáraton, hanem a cselédség által használt lakrészen át jutunk be az épületbe. Egy sötét kis folyosón lépkedünk, ahol a komornyik, a kulcsárnő, a szakács és egy mosolygó komorna életnagyságú 3D-s képe hökkent meg minket. A következő helyiség a ruhaszoba, ahol régen a szobalányok vasalták és hajtogatták a meggyűrődött ruhadarabokat. Az óriási abroszokat a nagyebédlő közelében tárolták, a törülközőket itt, a ruhaszoba szekrényeiben rakták rendbe. Rögtön ezután az inasok szobája következik, s megtudjuk, milyen fontos feladatuk volt a férfi öltözködés és divat ismerete. Mivel elkísérték uraikat a legtöbb társadalmi eseményre, volt idejük megfigyelni a legújabb trendeket. Ők látták el uraikat öltözködési tanácsokkal, intézték a bevásárlást, megrendeléseket.

Szobabelső

Szobabelső

A kastély legrangosabb szolgálója a kulcsárnő volt, aki rengeteg kulcsot hordott magánál. S hogy érzékeljem ezeknek a kulcsoknak a súlyát, egy tárlóból aláereszkedő zsinórt húzok meg, amelynek másik végén többféle kulcs van ráerősítve. Nem lehetett könnyű  ennyi kulccsal járni nap mint nap a termeket!  Egyébként a kulcsárnő naponta egyeztetett a ház úrnőjével. Megbeszélték a másnapi menüt, gondoskodott a tisztaságról, irányította a női alkalmazottak munkáját. Ő felelt azért, hogy a kastélyban mindig legyen szappan, gyertya, cukor, só, fűszerek és kötelessége volt a ruhák állapotának ellenőrzése. A kulcsárnő kis birodalma a konyha közelében helyezkedett el, ahonnan felügyelni tudta a személyzetet és a raktárakat. Egy 1:5-ös makett mutatja be a munkaszoba berendezését. A konyhába érve láthatjuk, hogy egy kastély ugyanolyan önellátó volt, mint egy háztartás. Az uradalom által termelt javak egy részét az épületben tárolták. Kevés árút vásároltak, hulladék vagy lom alig keletkezett, a felesleget felélték.

A grófnő lakosztálya

A grófnő lakosztálya

 

A zöldposztós ajtón túl

A zöldposztós ajtó a viktoriánus korban terjedt el, és határozott választóvonalat jelentett a  különböző életterek között. A szolgálók csak hívásra jelenhettek meg az ajtón túl. Nem csak a cselédrészt, de a gyerekszoba, a hálószoba és a dolgozószoba ajtóit is hangszigeteléssel látták el, vagyis zöld színű posztót rögzítettek rájuk. Az emelet központi részét a nagyebédlő, a főúri teremsor legreprezentatívabb helyisége foglalja el. Ez a terem választja el egymástól a női és a férfi lakosztályt, és itt rendezték a társasági összejöveteleket, és a családi ünnepeket. A nagyebédlőhöz kapcsolódó női szalon, a ház úrnőjének vendégfogadó helyisége volt. Mérete és berendezése összhangban kellett álljon a tulajdonos társadalmi rangjával. Ülőbútorokkal rendezték be, hogy alkalomadtán, akár egy nagyobb számú vendégsereg is helyet tudjon itt foglalni. A grófnői háló az épület csendes részén helyezkedik el. Több helyiség is csoportosult köré, komornaszoba, gardrób, illemhely. Az éjszakai pihenés után itt folyt a tisztálkodás, öltözködés, fésülködés, piperézkedés, de az olvasás és a levélírás is. A fürdőkádat, ha szükség volt rá, leginkább a hálószobában állították fel. Egy tárlóban golyó alakú, öklömnyi levendulás pipereszappanokat látok, szívesen megtapintanám őket…

A grófi háló a ház urának biztosította a teljes visszavonulás lehetőségét. A szoba közelében illemhely, kabinet, gardrób, és az uraság személyes szolgálatát végző szolgáló lakhelye volt.

A kastély télikertje

A kastély télikertje

 

Nemzeti illat

A kastélyt, napi szintű portörléssel, a padló forró vizes felmosásával és gyakori szellőztetéssel próbálták tisztán tartani. Ennek ellenére szúnyogok, egerek, legyek és bolhák keserítették meg a kastélylakók életét. Az egyik helyiség falán egy fáradtságos szúnyogvadászatról olvasok, amelyet Pater Antonius jegyzett fel naplójába 1757-ben: „Azt a feladatot kapom, hogy éjszakára minden szobából ki kell űznöm, hajtanom a szúnyogokat azért, hogy ne maradjon egyetlen egy sem, és netalán éjjel háborgassa az embereket. Én ugyan minden igyekezetemmel serénykedtem, hogy a szúnyogokat az ajtókon és ablakokon át söprűvel és rongydarabokkal kiűzzem, de utána – mivel ebben az újfajta vadászatban még nem voltam járatos – a nagyságos urat többször is háborgatták az éj folyamán.”

Kicsivel arrébb egy olyan helyiségbe lépek, ahol különféle 19. századi illatszereket lehet tesztelni. A legérdekesebb a „nemzeti illat”, melynek receptjét Obonyai János orvosdoktor 1846-os Pipereasztal c. munkájában jelentetett meg. „Az izzadtságszag ellen, mosdás mellett” ajánlotta nemzeti érzésű olvasóinak. Az illat összetevői vanília, szegfűszeg, jázmin, rózsa, cédrus, narancsolaj, pézsma és ámbrakivonat. De bárhogy is szagolgatom, nem érzek semmit, valószínűleg sokan tesztelhették már előttem. Violára vagy rezedára tippelek, ám megtudom, hogy Obonyai orvosdoktor szerint, nemzetünkhöz a citromillat illik. Tetszésemet végül a Berdouese de Toulouse ibolyaillata nyeri el.

Május lévén, a kastélyparkban már nem találunk ibolyát, ám annál kellemesebb a pihenés a díszkert egyik árnyas padján. Később benézek a kastély kávézójába, de nem túl nagy a választék. Ám a kiszolgálónő marasztal, mert bármelyik pillanatban megérkezhetnek a friss sütemények…

 Schönberg Éva