Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mindig voltak terveink

A Magyar Örökség-díjas nagyváradi Kiss Stúdiószínház művészei, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos voltak a meghívottjai szerdán a Szent László Egyesület által indított, Akiknek szívesen tapsolunk című pódiumbeszélgetés-sorozatnak. Várad méltán ünnepelt színész-veteránjaival ezúttal is az egyesület kulturális programfelelőse, Török Sándor beszélgetett a Lorántffy-központ múzeumtermében, egy meglehetősen rendhagyó miliőben.

A pódiumon felállított asztal ugyanis újságpapírral volt megterítve, rajta egy darab szalonna, egy fej hagyma és egy csokor virág hevert. Mint a szépszámú hallgatóság megtudhatta, a különös kellékek Varga Vilmos születésnapját idézik, a művész ugyanis egy régi tréfa nyomán ilyen, saját megfogalmazásában „neoprimitív” módon szokott megteríteni meghívottjainak.

mindig voltak 1

A beszélgetés sok érdekes részletet feltárt még a művész-házaspár életéből, amelyet számos publikációban feldolgoztak már. Szó esett többek közt pályaválasztásukról. Varga Vilmosban például Tarr László színművész fedezte fel azt a „spirituszt” amely alkalmassá tette a színészi pályára, miután kulák-gyerekként kirúgták a jogi és közgazdasági egyetemről. A koraérett és szavalni imádó Kiss Törék Ildikó pedig bátyját követve került be a Horváth Béla által vezetett Stúdió Színpadra gimnazista korában.

A szépszámú közönség azt is megtudhatta, hogy a két művész egy szovjet darabban ismerte meg egymást, amelyet az egyetem végén osztottak rájuk, és amelyben egy csókjelenetet is el kellett játszaniuk, amelyet a rendező „nagyon forszírozott”. Ennek kapcsán kerültek közel egymáshoz. Kiss Törék Ildikó ugyanakkor bizalmasan azt is bevallotta, hogy elcsente az irodalmi titkártól Varga Vilmos egy portréját, amely egy Camil Petrescu darab során készült, s a fényképet jó ideig a párnája alatt tartotta.

Varga Vilmos tíz évig játszott Temesváron, mielőtt 1968-ban Nagyváradra került volna az Orfeusz alászáll című Tennessee Williams darabban nyújtott vendégszereplését követően. Őt követve Kiss Törék Ildikó hat hónapon át a román társulatnál kellett játsszon Nagyváradon, a magyar társulatnál ugyanis csak az évad végén volt üresedés. Itt érte el azonban egyik legemlékezetesebb sikerét a 70-es években, amikor is egy nézőtérnyi katona hangosan a színpadra skandálta őt.

Kiss Törék Ildikó beszélt ugyanakkor arról a nehéz időszakról, amikor a Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében a színház magyar társulatának művészeti vezetőjeként küzdött azért, hogy a nagyváradi közönség a cenzúra ellenére is mély értelmű és tartalmas előadásokat láthasson. Egy emlékezetes esetet is felelevenített ’85-ből, amikor is egy Kent cigarettákból és kávéból álló „kis figyelmesség” révén sikerült elérnie Bukarestben, hogy nyolc letiltott darabból hetet újra színpadra vihessenek.

mindig voltak 2

Szó esett ugyanakkor az Erdélyben egyedülálló Kiss Stúdiószínház megalapításáról és küldetéséről, melynek keretében két évtized alatt mintegy 1800 előadást tartottak meg a Kárpát-medencében és azon kívül is, több ezer néző számára. „Nem tudtuk mire vállalkoztunk mikor elindítottuk a magánszínházat. Voltak nehéz pillanataink, sőt nehéz évadjaink, de mindig voltak terveink és mindig sikerült új darabokat színre vigyünk” – vallotta Kiss Törék Ildikó.

A pódiumbeszélgetés során Varga Vilmos egy szavalatot is rögtönzött: Ady Endre Az Úr érkezése című költeményének gyönyörű sorait tolmácsolta, Kiss Törék Ildikó pedig a közelgő advent szellemében az Ég a villany című karácsonyi dalt interpretálta. Az est záróakkordjaként a már jól ismert Várad himnusza hangzott fel a két művész előadásában.

Szombati-Gille Tamás