Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mikor a színház „bekönyököl” az ember életébe

Egy vérbeli kabarészínészhez illően nagy kacagásokkal teli, kötetlen hangulatú színházi sztorizgatássá fejlődött az a pódiumbeszélgetés, amelyet Hajdu Géza színművésszel folytatott Török Sándor, a Szent László Egyesület kulturális programfelelőse szerdán, az Akiknek szívesen tapsolunk elnevezésű sorozat keretében.

A beszélgetésben nyoma sem volt a megszokott, jól strukturált, kronologikus pálya-felelevenítésnek. A vidám és megható momentumok átmenet nélkül, olyan hirtelenséggel váltották egymást, ahogyan a régi felvételeket nézve az emlékképek pattantak elő egy olyan színművész fejéből, aki immár 47 éve szolgálja a nagyváradi közönséget, és akinek agyveleje az apró színházi mozzanatok, humoros történések végtelen tárházát zárja magába.

mikor a szinhaz 1

Olyan embert ismerhettek meg az érdeklődők, akinek egész élete a színházról szól. Mondhatni, azt eszi és azt lélegzi. Nem is tehetne mást, hiszen míg ő maga színész, felesége, Körner Anna súgó, akivel az általa közel húsz évig vezetett Kortárs Színpadnál ismerkedett meg. Így nem csoda, ha egész életük Thália temploma köré rendeződött be, s ezt a színművész egészséges öniróniával kezeli.

„Én egy perverz vagyok: nekem mindenem a színház. Az az alfa és az omega. Úgy szoktam mondani, hogy a színház bekönyökölt az életünkbe. És ha épp nem a színházban vagyunk, akkor nagyon jókat tudunk veszekedni róla” – vallotta a színész, aki pályafutása alatt idáig 4680 előadást játszott és több mint kétszáz szerepet alakított.

Török Sándor kérdéseire válaszolva Hajdu Géza beszélt azokról a tapasztalatokról is, amelyeket 1989–1997 között, a Szigligeti Társulat művészeti vezetőjeként megélt. „Az embernek mindig van egy úgynevezett küldetéstudata. Szeretne nagyot alkotni. De nem lehet, mert mindig cipőfűző-problémákkal van elfoglalva” – fogalmazott. Mint hozzátette: „A legtöbb gond a szerepek kiosztásával volt. A színház olyan vállalat, ahol nem menekülnek az emberek a munkától, hanem épp ellenkezőleg. Mindenki főszerepet akar”.

A beszélgetés során Hajdu Géza számos régi szerepéhez, előadásához kapcsolódó emléket felelevenített. Legkedvesebb szerepei között említette a Banya szerepét az Indul a bakterházban, a Bolha a fülben című darabot, amelyben kettős szerepet játszott, vagy a Volpone-ban Cobaccio szerepét. Mint elmondta, nagyon szeretett mesedarabokban is játszani, mert a gyermekközönséget még lehet bolondítani, ahogy az ott ülő mamákat és nagymamákat is. Szó volt még a külföldi vendégszereplésekről és a Kortárs Színpad ’71-ről, amelyet több mint egy évtizeden át vezetett.

A színművész sok humoros emlék felelevenítése után mélyen lírai hangvételű szavalattal, Arany János Néma bú című versével adózott a közelmúltban eltávozott színészkollégái emlékének.

Sz. G. T.