Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Migránsok a betonkeverőben

A francia–angol határnál, Calaisnál a bevándorlók egy 19 fős csoportja belemászott egy betonkeverő gépbe, azt remélve, hogy a kamion Nagy-Britaniába megy. Keservesen kellett csalódniuk, mert az autó Belgium felé indult és a német határnál vették észre a bevándorlókat, akik közül ketten rosszul lettek a cementportól. Ennek ellenére nem ijedtek meg, nem úgy azok, akik egy kamionban egy jegesmedve társaságában tették meg az út egy szakaszát.

A kalandos utak részvevői aránylag szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen azok, akik egy hűtőkocsival akartak nyugatra jutni a nyáron, nem élték túl az utazást.

Megdöbbentő, hogy a migránsok az életüket is kockára teszik, hogy eljussanak az „ígéret földjére”. Mert az embercsempészek propagandája szerint nálunk kolbászból van a kerítés is és szívesen várunk mindenkit, akinek segítségre van szüksége. Erre néhanapján ráerősít egy-egy európai politikus nyilatkozata is – aminek híre nyilvánvaló módon futótűzként terjed el a nagy útra indulók között. Itt azonban találkoznak a rideg valósággal, a falakkal, a kerítésekkel, sok esetben hűvös fogadtatással.

Fontos lenne, hogy a már itt letelepedett migránsok, akár Váradon is, agresszív viselkedésükkel ne táplálják a negatív előítéleteket, hiszen Váradon is van olyan régebben letelepedett bevándorló, aki például nyelviskolát működtet, de a szomszédjait terrorizálja. Ennek szenvedő alanya vagyok.

Fizikai lehetetlenség is, hogy Európa ,,kemény magja”, Németország és a skandináv államok meg tudnának birkózni globális menekültáradattal, a hatalmas embertömeggel. Ideig-óráig erre inkább csak a német gazdaság képes. A problémákat ott helyben, a kibocsátó országokban kellene orvosolni.

A rendszerváltás után először a vasrácsokkal szembesültünk a gomba módra szaporodó üzletek ablakain. Ez a rácsok korszaka – állapítottuk meg. A XXI. század második évtizedében megjelentek a kerítések az EU határokon is. A kerítések korszaka következik? Túl sok falat építünk és kevés hidat…

A kerítések, a falak védenek egy ideig, de behatárolnak, bezárnak, elszigetelnek. Az lenne a jó, hogy ha olyan politikai, gazdasági helyzet alakulna ki, hogy ne kelljen kerítéseket, falakat építeni.

 V. Szilágyi István