Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mi van?

Nem vagyok tudós, sem filozófus, csak egy átlagos szemlélődő. Tapasztalatból tudom, hogy van valami, csak azt nem tudom, hogy mi. Van-e a világnak teremtője, vagy csak úgy létezik? Számomra nyitott kérdés. Tudok olyan elméletekről, amelyek nem is egy, hanem több világot feltételeznek, „multiverzumról” és párhuzamos valóságokról beszélnek. Ha mindezt komolyan vennénk, végre megnyugodhatnánk: nem baj, ha kirabolnak, megaláznak, megölnek itt, a mi világunkban, mert lennie kell egy olyan világnak is, amelyben nem rabolnak ki, nem aláznak meg és nem ölnek meg; nem baj, hogy gyerekek és infantilis felnőttek petárdákat robbantgatnak és eszeveszetten üvöltöznek az utcán jóval a téli ünnepek előtt és után, riogatva ezzel a város lakóit; nem baj, ha szabálytalanul parkoló személygépkocsik teszik lehetetlenné a gyalogos járdán való közlekedését, vagy ha az úttesten őrülten száguldó autós tudomást sem vesz arról, hogy az átkelőhelyen tied az elsőbbség; nem baj, ha a hatalom képviselői a fejünk fölött hozzák a döntéseket, rendszerint a saját érdekükben, nem számolva az esetleges negatív társadalmi következményekkel; nem baj, ha a huszonegyedik században is van háború, nemzetgyűlölet és vallási fanatizmus; nem baj, ha az újabb, nemzetek felett álló pénzemberek által irányított népvándorlás bomlasztja a társadalmat, növeli a bizonytalanságot, az erőszakot, rontja az emberek közérzetét; nem baj, ha a közéletben, a politikában a kiválóságot azzal mérik, hogy ki tudja jobban megsérteni a másikat, ki érvényesül a mások kárára, ki a talpraesettebb; nem baj, ha a bűnözők és a terroristák tartják rettegésben a világot; nem baj, ha van sok olyan ember, aki nem rágódik egy gondolaton, nem érez soha lelkiismeret-furdalást, érzéketlenül átgázol mindenen, ami útjába kerül. Mondom, nem baj, mert mindez a multiverzum-elméletek szerint egy másik valóságban, amelyben szintén létezünk, nem történik meg velünk. Csakhogy mi itt élünk és szenvedünk, 2018-at írunk, és „semmi új a nap alatt”. Ez lenne a valóság? Mi pedig ennek a kegyetlen világnak örök foglyai lennénk? A „kvantum-multiverzum” elmélete (amely szerint nemcsak itt vagyunk, hanem máshol is ugyanakkor, és máshol talán jobban) senkit nem boldogít, annál inkább, mivel világegyetemünk egyáltalán nem mutatkozik „etikusnak”. Ahogy a kis herceg mondja: „Millió éve gyártják a virágok a töviseket. Millió éve, hogy a báránykák mégis megeszik a virágokat.” Multiverzum ide, multiverzum oda, elég egy reggeli rosszindulatú gesztus valaki részéről irányomban ahhoz, hogy aznap ne érezzem jól magam. Hát még ha az utcára kilépve, a tömbház előtti járdát pofátlanul elfoglaló „pihenő” autósor látványa fogad, arra kényszerítve, hogy életem kockáztatásával gyalogosként az úttestet válasszam. Rendőrség persze sehol. Minek is, hiszen a liberális demokráciák korát éljük, mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Szociális berendezkedésünk gondoskodik arról, hogy elfeledjük, valamikor az embert tévedésből olyan lényként határoztuk meg, akinek van öntudata és felelősségérzete. Tájunkon ma már megszokott a törvényszegés. Lassan azok lesznek kisebbségben, akik betartják a törvényeket. No de nem akarok siránkozni. Írhatja bárki túlérzékenységem számlájára a fentieket. Ennek ellenére nem titkolom, mennyire szeretném, hogy a „kvantum-multiverzum” valóságos legyen, hogy átjárhatók legyenek a világok, és alkalomadtán választhassak, milyen univerzumban óhajtok élni. Ám attól tartok, be kell érnem a közvetlen, tapintható szomorú valósággal, hisz amint már mondtam, nem vagyok tudós, sem filozófus, csak egy átlagos szemlélődő, aki tapasztalatból tudja, hogy van valami, csak azt nem tudja, hogy mi…

Blága L. József, Nagyvárad