Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mi van a vakolat mögött?

Egy hete emléktáblát avattak Nagyváradon két kiváló építész, két nagyszerű ember, apa és fia, id. és ifj. Rimanóczy Kálmán emlékére, akik az 1880-astól az 1910-es évekig fontos szerepet töltöttek be a várost ma is jellemző arculatának kialakításában, több tucat ismert középület tervezőjeként és építőjeként. A belvárosban bármerre is járjunk, az ő műveiken akad meg tekintetünk, s komorul is el gyorsan az egyre romló állagú palotákat látva.
A tábla viszont egy olyan épületre, egykori lakó- és irodaházukra került, amelyet az ingatlan mai többségi tulajdonosa, egy hazai országos cég példásan felújított. Eddig nincs is baj a történettel, csakhogy a Rimanóczy-leszármazottak jelenlétében eltervezett táblaavatás majdhogynem elmaradt.
Sajnos ma, Nagyváradon nem magától értetődő, hogy a város legfontosabb építőire tábla emlékeztessen. Bezzeg Mihály vajda új teret is kap majd lovasszobrával, amiért egyszer a várban aludt. Mindezek a régi váradi temető helyén, ahová egykor a Rimanóczyak is temetkeztek….
A ház lakói először egy nyilatkozatot kértek a leszármazottaktól, miszerint nincs restitúciós igényük, ami nem is lehet, hiszen közel száz éve, még a magyar világban eladták az épületet. De a papír megszületett, hadd aludjanak nyugodtan azok, akik a kilencvenes évek elején aprópénzért hozzájuthattak az értékes belvárosi lakásokhoz. Ám ez sem volt elég, a tábla felszerelésekor szinte tettlegességig fajuló vita alakult ki arról, hogy az hova, illetve hova ne kerüljön. A kiérkező rendőrök csak a vállukat vonogatták, a dolog nem tartozik rájuk. Pedig megvolt az érvényes tanácsi határozat, s a lakóbizottság elnökének a hozzájárulása. (A teljesség kedvéért tegyük azt is hozzá: az idősebb Rimanóczy óriási értéket hagyott halálakor a városra, s mondanunk sem kell, a szállodát, éttermet, közfürdőt felölelő ingatlanokat a rendszerváltás utáni sötét privatizációs ügyletek egyikeként elkótyavetyélte a város.)
Mindez nem a véletlen műve, nem elszigetelt eset, hiszen az országhoz hasonlóan a várost is kétharmados többséggel irányító koalíció alig egy év alatt jelentős mértékben rontott a közhangulaton, a román-magyar viszonyon. Sok apró jel is mutat erre az ilyen kirívó táblás esetek mellett. S a polgármester ilyenkor azzal hárít: ő nem magyarellenes, csak az RMDSZ helyi vezetőivel nem ért szót. Furcsa, közben Szatmárnémetiből is hasonló hírek érkeznek, példa erre a városnapok magyartalanítása. Mondhatnók: ez nem zsigeri, hanem taktikai magyarellenesség.
Néhány napja, az RMDSZ kongresszusán volt, aki arra figyelmeztetett, hogy nem érdemes sok szót vesztegetni Ponta és Antonescu csíkszeredai mosolypolitikájára. A fenti történet is azt erősíti meg, hogy a látszatra nem érdemes hagyatkozni, mert nem tudhatjuk, mi és ki lakozik odabent a díszes vakolat mögött.

Szűcs László
(A szerző az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője. Engedélyezett másodközlés.)