Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mi lett volna, ha? – részlet a régi városfejlesztésből

Az éppen csak megszilárdult magyar közigazgatás nagy terveket szőtt a város tereinek, közútjainak modernizálására a negyvenes évek elején. Egyetlen év alatt három és félmillió pengőt fordított a műszaki hivatal városrendezésre. Az egyik terv szerint a Horthy Miklós út (A Főutca Közkórház utáni szakasza a vasútállomásig) és a Teleki Pál utca között egy átlós út kiépítése lett volna ehhez természetes, az Alsó Garasos-híd helyére egy közúti hidat is kellett volna építeni. Mint azt már tudjuk, a terv nem valósult meg, valószínűleg a háborús körülmények miatt. A másik nagy terv a Ritoók Zsigmond (George Enescu) utca meghosszabbítása lett volna a Nagyvásár térig, az Ezredévi Emléktéren (Libertăţii tér) át. Ehhez e felső Garasos-híd helyére is közúti hidat kellett volna építeni. Ez az új utca a Rákóczi úttal párhuzamosan haladt volna és a Sztaroveszky (Magheru) út tehermentesítését hivatott szolgálni. Az Emléktéren és a Schubert utcán szándékoztak pár házat lebontani még, hogy az új utcák összeköttetése a Rákóczi úttal tökéletes legyen. Ezt a tervet ugyan sem a magyar, sem a román közigazgatás nem váltotta valóra, de a kommunista hatalom lerombolta a Garasos hidat és egy tájidegen betonmonstrumot épített a helyére, Értelmiségiek hídja elnevezéssel. Terv maradt az Erzsébet ligeti stadion lelátójának építése (FC Bihar stadion) és a harmadik sporttelep építése a városi strand háta mögött.

mi lett 1

Jutott a pénzből a Szigligeti színház villamos- és fűtőberendezésének modernizálására, a Közüzemi székház építésének befejezésére (a mostani Gheorghe Lazăr líceum épülete), amit még a románok kezdtek építeni, nyolcvan középület javítására, családvédelmi házak építésére. A város több pontján épültek úgynevezett ONCSA házak, ezek a nagycsaládosok nehéz szociális helyzetén igyekeztek segíteni.

Akkoriban is volt munkanélküliség, melynek levezetésére ínségmunka néven létrehoztak egy fizetési alapot. Az ínségmunka keretében végezték el a Körös medrének a kiszélesítését, valamint a Pece vizeinek az Árapasztó csatornába terelését is. Ezek a munkálatok a közvetlen árvízveszély megelőzésében játszottak később nagy szerepet. A városba bevezető és kivezető utakat, kiemelten a négyes főutat, a Váradot Kolozsvárral összekötő főutat újrakövezték, Velencénél a part megerősítése is elsőrendű feladat volt, erre is sor került.

mi lett 2

Tervbe vették eleink a Szent László szobor visszaállítását is eredeti helyére, a szent királyról elnevezett térre. Meg is kezdték a román hatóságok által emelt ilyen-olyan talapzatok, emelvények eltávolítását, de a szobor nem került vissza a helyére.

Szobor nélkül maradt tehát a tér, de 1940 decemberétől ott állt az országzászló, ami hirdette a város mindenkori hűségét az anyaországhoz.

Eleink, azaz az egykori városvezetés megpróbálta a régi rendet visszaállítani a város életében. A hazatérés egyéves évfordulóján a korabeli sajtó örömmel jegyzi fel, hogy a Premontrei rend hatalmas épülete megszűnt raktár lenni és az Onisifor Ghibu által elkergetett diákok újra benépesítik a hatalmas iskolaépület padjait.

mi lett 3

“Nagy ünnep a mai, s a mérhetetlen örömtől nem látni a város kopott szegénységét. A szép színház belsejének rongyos bársonyát, a málladozó falakat, a Bunyitay liget, a Körös part elhanyagoltságát.” Akár ma is írhatná e sorokat a cikkíró. A Múzeum is gyarapodott, visszakerültek a tárlókba az addig beládázott remekművek. Luther János budapesti egyetemi tanár festményt ajándékozott a múzeumnak. A két méter magas, három méter hosszú olajfestmény Tardos Krenner Viktor munkája, és Európa elrablását ábrázolja. A városháza nagytermébe elhelyezik Kontuly Béla festményét, ami a Kormányzó Nagyváradi bevonulását ábrázolja. Egyszóval gyarapodott a város, gyarapították azok, akik magukénak érezték azt.

Ezeket a dolgokat próbáltam megosztani önökkel, kedves olvasók, a korabeli sajtó segítségével, persze a teljesség igénye nélkül, hisz nem feladatunk ítélkezni korok és emberek felett, de továbbgondolni érdemes, mi lett volna, ha….

Farkas László, Nagyvárad