Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mi lesz veled, Manó?

Talán elnézi nekem Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) ott a túlvilágon, hogy ilyen egyszerűen csak letegezem, de ügyvéd létére talán most ő, illetve a szobra szorul ügyvédelemre. Annak idején szülővárosára ráeszmélő kamaszként sokat nézegettem Gozsdu (nem éppen nagy művészi értékkel bíró) szobrát a Szent László téren, és persze fogalmam sem volt, ki ő, mi ő. Még egy román, gondoltam, akinek semmi köze Váradhoz. Alaposabban nem is tévedhettem volna. Persze ez nem csak az én bűnöm volt, hiszen nem tanítottak róla egy szót sem, pedig nagyváradiként lehet jobban érdekelt volna, mint a közismerten magyargyűlölő Eminescu, vagy a városhoz semmilyen szállal nem kapcsolódó Vitéz Mihály.

mi lesz 1

Gondolom, nem véletlen, hogy a nagyváradi magyarok (de egyáltalán a magyarok) nagy része nem tudja ki volt ő, a románok fejében meg egy teljesen egyoldalú kép él róla. Pedig Gozsdu egy igazán figyelemreméltó ember volt, s nemcsak azért, mert sikeres ügyvéd, mecénás, befutott politikus, egyszóval közismert közéleti ember volt a maga korában, hanem azért is, mert például így vallott saját magáról:

„Én (…) kinyilatkoztatom az egész világ előtt, hogy az egész földkerekségen jobb román és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik. (…) Vesse akárki a mappára szemét, és meg fogja látni, hogy azon román, ki a román nemzetet folytonos ellenségeskedésre ingerli a magyarok ellen, legnagyobb ellensége a román nemzetnek; meggyőződhetik, ha egy kis élet- és világtapasztalása van, hogy az egymás közti súrlódások csak mind a kettőnek életét rövidítik: mert ha ma elvész a magyar, holnap a román fog elveszni.”

Látnoki szavak ugye? Természetesen Nagyváradon nem ezért kapott szobrot, és nem ezért nevezték el róla a volt nagyváradi Állami Főreáliskolát. Ez a kitüntetés a románságot felkaroló nagylelkű gesztusáért járt neki, hiszen végrendeletében vagyona jelentős részéből alapítványt hozott létre, mellyel a magyarországi és erdélyi román diákokat kívánta segíteni.

Ennyi már elég is volna ahhoz, hogy értetlenül álljunk a tény előtt, miszerint szobra darabokra szedve egy sufniban van „letétben”, és emiatt a nagyváradi önkormányzat 4000 lejes büntetést is kénytelen kicsengetni, az adófizetők pénzéből természetesen. Mi közünk hozzá? Legyen ez a románok baja, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy Gozsdu Manó volt az első, aki fiatal ügyvédként magyar nyelven adott be ügyvédi keresetlevelet Pesten 1826-ban. Bátor, hazafias tett volt ez akkor, amikor Magyarországon a latin volt a hivatalos nyelv, a Habsburg hatalom pedig „német főség” alatt igyekezett centralizálni a birodalmat.

Gozsdu Manó már csak azért is szívügyünk kellene legyen, mert magyarul írta a nevét, magyar iskolába járt, magyarul írt verseket, egyszóval addig és annyira hasonult a magyar nemzethez, amennyire megtehette önazonossága feladása nélkül. Persze román kortársai nagy részének ez sok volt, árulónak bélyegezték, olyannyira, hogy az 1848-as választásokon vereséget szenvedett a szinte tisztán románok lakta oravicai kerületben. A forradalom folyamán Gozsdu személyes kudarcként élte meg, amikor a császárhű román népfelkelők és a forradalmat támogató magyarok között véres konfliktusok alakultak ki. Vissza is vonult a politikától. Visszautasította azt is, amikor a „rendcsinálás” idején Bihar megyében császári biztossá akarták kinevezni, Haynau rémuralma idején pedig tiltakozásképpen szomorú magyar dalokat hallgatott. Az Habsburg önkény enyhülésével Gozsdu is visszatért a politikai életbe. 1861-ben Krassó vármegye főispánja lett, és megválasztották a főrendiház főjegyzőjének. Ekkor mondta: „Az isteni gondviselés, maga a világ népeinek Istene tűzte ki a magyar és román nemzetnek rendeltetést, hogy együtt kell nekiek egy örökké tartó frigyben élniök, egymással van dicső jövendőjök, egymással szemközt mindkettőjöknek veszniök kell.”

mi lesz 2

Gozsdu látnoki szavait természetesen nem fogadta meg senki. A történelem alakulása folyamán Gozsdu Manó személyét a román közgondolkodás (sajátos amnéziáról téve bizonyságot) kisajátította magának, éppen ezért számos köztéri szobra áll Románia nagyobb városaiban. Azt nem tudni, hogy Ilie Bolojan Nagyvárad polgármestere miért „haragszik” az éppen nagyváradi születésű Gozsdura, vagy csak a szobrára, de annyi bizonyos, hogy ami a szoborral most történik, az méltatlan mind Gozsdura nézve, mind pedig azokra, akik kisajátították őt.

Barta Béla