Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

„Mentsd meg, akit szeretünk!”

Vasárnap megint „Adventre szólnak a harangok, most is, mint eddig minden évben” (Zsisku János: A vándor). Már időnap előtt díszbe öltöztetik a világot, a fény, a bámulatos csillogás megvillogtatja előttünk a reményt, hogy talán jobb lehet még valaha. Szorgos kezű eladók töltik fel a polcokat, ezüst, arany girlandok hullnak alá, halk karácsonyi énekek zöngicsélnek, villogó lámpák kápráztatnak. Mikulások minden méretben vonzzák a kicsik és nagyok figyelmét, igazi vásári hangulat uralkodik térben és időben.

Sajnos mindez szinte csak a pénzről szól, amibe észrevétlenül beleszövik a politikát. Ígérgetnek is a politikusaink jó nagyokat. Most bezzeg megtalálják az egyszerű, melós vagy falusi emberekhez az utat, mosolyogva még szóba is elegyednek velük, álérdeklődéssel, álfigyelemmel, álhitegetéssel ámítják, akit még lehet.

Az adventi időszak a lélek elcsendesedését, az örömteli várakozást, a szeretet kiteljesedését jelenti. Kár bemocskolni az egymás elleni vádaskodással, gyűlöletkeltéssel, hazug ígérgetésekkel ezt a csodálatos időszakot. A gyertyáink pislákoló fénye arra késztet, hogy álljunk meg egy kicsit, tekintsünk magunkba, gondoljuk végig azt, hogy mi tölti el a szívünket örömmel, hálával és szeretettel. Kik azok, akik a legkedvesebbek nekünk és mi vajon elég jók vagyunk-e hozzájuk? Az adventi koszorú gyertyáinak fényében számunkra ott van minden: honnan jövünk, hova tartunk, minden ember, akit szerettünk, de már nem él, és ott vannak az élők, sőt a nagyon is elevenek, a legszeretettebbek, az utódaink.

Örömteli várakozással teljen meg elkérgesedett lelkületünk, ne engedjük be a koholmányokkal teli rosszindulatú bántásokat. Szemlér Ferenc sorainak segítségével könyörögjünk: „Kezünk még tán fegyveres, / de a szemünk jelt keres […] / S mentsd meg, akit szeretünk, / gyermekünk és kedvesünk, / barátunk és vérünk / – S ha majd Krisztus született / áldd meg ősi szeretet, / minden ellenségünk!”

Csepregi Eszter Gyöngyi