Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Mentik a menthetőt a rezervátumban?

Kutatók érkeztek Püspökfürdőre

 

Hétfőn kezdődött el az a természetvédelmi projekt, melynek révén a nagyváradi Körösvidéki Múzeum magyarországi és hazai természettudósok segítségével kísérletet tesz arra, hogy a püspökfürdői tavirózsa-rezervátumban végveszélybe került, természeti ritkaságnak számító állat- és növényfajokat megmentse.

mentik 1

A bihari „Nílus könnyét” arab pénzből mentenék meg

A most elkezdődött projektet egy egyesült arab emírségekbeli, természetvédelemmel foglalkozó alapítvány, a The Mohamed bin Zayed Species Conservation Fund segítségével valósítják meg, melynek működtetője Mohamed bin Zayed Al Nahyan, az emírség koronahercege. Az arab alapítvány 13 ezer dollárt adott most arra, hogy kutatók, biológusok nekifogjanak különféle tudományos módszerekkel a tóban található, jelenleg a kipusztulás szélére sodródott fajok, így a piros szárnyú kelén (Scardinius Erythrophthalmus var. Racoviţă) és a bordás homorcsa (Melanopsis parreyssi) megmentésének.

mentik 4

A rezervátum őre nem szerencsés a horgászatban, két óra alatt csak két apró kelént sikerült lelnie s kifognia

A püspökfürdői rezervátum a maga nemében nemcsak Európában, de világviszonylatban is ritkaságnak számít, s már csak ezért is szembeszökő az a nagymértékű hanyagság és mulasztás, ami a pusztulás szélére vezette ezt a jobb sorsra érdemes tavat, mely nemcsak gyógyhatású termálvizéről, hanem az itt tenyésző hévízi tündérrózsának (Nymphaea lotus var. thermalis) köszönhetően is híressé vált. A gyönyörű vízinövények ugyanis egész Európában csak itt élnek természetes közegben, s a termálvízforrások által táplált tavacska és környéke sok tudós és természetgyógyász szerint olyan, mintha egy darabocska Egyiptom, a Nílus deltájának egy darabja „tévedt” volna véletlenül Püspökfürdőre. Ezt a részt szívesen keresik fel természetgyógyászok, vallási csoportok tagjai, akik szerint mágikus kisugárzása van a környéknek, s ezért is nevezték el a „Nílus könnyének”. Nos, a Nílus valóban joggal könnyezhetne, ha látná, milyen példátlan pusztításnak vált áldozatává a rezervátum.

Nem természeti csapás, hanem emberi kapzsiság az ok

Hogy mióta is folyik a természeti ritkaságnak számító terület pusztítása, pontosan nem lehet megmondani, körülbelül két esztendeje a sajtó segítségével vált nyilvánvalóvá ugyanis, hogy a termáltó és az ezt tápláló meleg vizű Pece-patak vize aggasztóan leapadt, s ez komoly ökológiai katasztrófát idézett elő. Nem kell azonban semmilyen természeti csapásra gyanakodni, a Pece kiapadását ugyanis bűnös emberi kapzsiság és a hatóságok nemtörődömsége vagy éppen cinkossága okozta, ugyanis kiderült, a környéken százszámra fúrtak illegális kutakat, melyekkel a gombamód szaporodó villáknak és panzióknak lopták a termálvizet.

Az elkezdődött (s nem tudni, hogyan megállítható) szabadrablás  során a rezervátum ritkaságszámba menő élővilága pusztulni kezdett; a hévízi tündérrózsa például magjainak szétszórásával szaporodik, ezeket a magokat pedig a víz lassú sodrása kell, kellene továbbvigye. Ha ez nem történik meg, a növény túlszaporodik, felborítva ezzel az ökoszisztémáját. Márpedig ha a megdézsmált források miatt nem jut elegendő víz a tavakba s magába a Pece-patakba, akkor a víz nem áramlik, s a beleömlő hideg talajvíz miatt egyre hűl.

2012 márciusának végén az egyik terepszemlénken megdöbbentő tényt tapasztaltunk, ugyanis amikor a hőmérséklet 17 Celsius-fok volt délben, igazi természeti ritkaságot láthattunk: a patak vize befagyott, holott éjszaka alig csökkent a hőmérséklet fagypont alá.

Normális termálvízhozam mellett a tó hőmérséklete ugyanis 30–32 Celsius-fokos kell hogy legyen. Ez a hideg víz pedig biztos pusztulásra ítéli a tavacskában levő állat- és növényritkaságokat, így a piros szárnyú kelént, a bordás homorcsát s nem utolsósorban a világhírű hévízi tündérrózsát. A Pece forrásának és a termáltónak a vízszintje a múlt év végére szinte felére apadt, nyilvánvaló volt tehát: a pusztulás (pusztítás) elkezdődött, s „ki tudja, hol áll meg”. Ekkor már a hatóságok –  a Bihar megyei kormánybiztosi hivatallal az élen – is közbeléptek, s elkezdték ellenőrizni az illegálisan termálvizet szipolyozó kutakat, azonban, eső után köpönyeg módra, ez a későn jött és lagymatag intézkedés nem állította meg a bekövetkezett ökológiai pusztulást. Ekkor jött az ötlet, hogy míg a patak és a tó vízhozama helyreáll, meg kell menteni a vízben található állatokat és növényeket, s ehhez kaptak segítséget az arab alapítványtól a Körösvidéki Múzeum munkatársai.

Vajon megoldás-e az élővilág kimentése a tóból?

A mentési akciók szervezése sem ment azonban zökkenőmentesen, ugyanis több furcsa, nemegyszer személyeskedésekbe torkolló vita támadt, például a rezervátum sorsát évtizedek óta tanulmányozó híres biológusnő, Marossy Anna és a múzeum vezetősége között, ugyanis ez utóbbi – érthetetlen módon – nem akarta bevonni a mentési munkálatokba azt a személyt, azaz a biológusnőt, aki vitathatatlanul a legtöbbet tud a rezervátum élővilágáról.

mentik 2

Müller Tamás és Tatár Sándor a rezervátumban

Hétfőn aztán az arab alapítvány által finanszírozott projekt (melynek vezetője Adrian Gagiu) nem váradi kivitelezői is megérkeztek, így a Gödöllői Szent István Egyetem egyik tudományos munkatársa, Müller Tamás, a veresegyházi Tavirózsamentő Környezetvédelmi Alapítvány kutatója, Tatár Sándor, a galaci Természettudományi Múzeum halszakértője, Gabriela Grigoraş és Cecilia Şerban malakológus kutató. A terv szerint a tudósok vízmintát és állatokat visznek a rezervátum tavából mind Galacra, mind pedig a gödöllői egyetem laboratóriumaiba s megpróbálják ezeket ott szaporítani, hogy amennyiben a rezervátum tava mégsem menekül meg, úgy a ritka fajokat megőrizzék. Gabriela Grigoraş elmondta, halakat és csigákat visznek a galaci akváriumba, ahol ezeket megpróbálják mesterséges környezetben szaporítani. Arra a kérdésünkre, hogy elképzelhető-e vajon ennek a sikere, hiszen a galaci akváriumban nem az a termálvíz lesz, melyben ezek a fajok évezredek óta élnek, a kutató azt felelte: megpróbálják mesterségesen előállítani azt a közeget, melyben a pusztulás szélére sodort fajok élnek és tenyésznek. A magyarországi kutatóknak is tettünk fel kérdéseket, így hamar kiderült, valójában nem igazán ismerik az előzményeket, annak történetét (s most elsősorban a biológiai folyamatokra célzunk), melyek révén idáig fajult a rezervátum helyzete.  Nem tudtak arról sem (a múzeum illetékesei valamiért nem tartották fontosnak ezt közölni a magyarországi kutatókkal), hogy létezik hivatalos, tudományos kutatási dokumentáció 1964 óta a termáltó élővilágáról, melyet épp Marossy Anna vezetésével készítettek (tanulmányok, dokumentumfilmek), s melyek ismerete nélkül eléggé lutriszerűnek tűnik a rezervátum jövőjéről beszélni. Müller Tamás kérdésünkre közölte, minden információt, melynek jelenleg birtokában vannak a rezervátummal kapcsolatban, a Körösvidéki Múzeum vezetőségétől kaptak, de mit sem tudtak a Marossy-féle kutatómunkákról.

mentik 3

Gabriela Grigoraş, a galaci akvárium kutatója méri a víz hőmérsékletét

Halacska nem volt, cigánypurdé lett volna

Hétfőn a kutatók és a sajtó munkatársai közösen mentek ki a rezervátumba, ahol a tudósok mintákat kezdtek gyűjteni. A magyarországiak egyelőre vízmintát vittek a gödöllői egyetemre, hogy ennek elemzése után próbáljanak meg kidolgozni egy stratégiát a vízben élő flóra és fauna megmentésére. Ők is megpróbálják mesterségesen szaporítani a piros szárnyú kelént és a bordás homorcsát, mint tájékoztattak, a magyarországi termálvizes forrásokban talán sikerül ezeket megtelepíteni.

mentik 5

A kéthordónyi termálvizet a gödöllői egyetem kutatói vizsgálják majd meg

A galaci kutatók is vettek vízmintát, kérésünkre megmérték a tó vizének hőmérsékletét, ami hétfőn, augusztus 19-én 25 Celsius fok volt, ami bizony alacsonynak számít, ugyanis ahhoz, hogy az élővilág ott megmaradjon, legkevesebb 28 fok szükséges, de az ideális a 30–32 fok.  Úgy tűnik, a tóban levő  termálvízzel valami mégsincs rendben, az is lehet, a vészjósló előrejelzések beigazolódtak, és hideg talajvíz került a tóba. Furcsa volt az is, hogy a forrásnál semmilyen mozgást nem észleltünk, noha eddig – még akkor is, amikor szinte felére apadt a tó – a forrásnál buzogott a víz. Most mozdulatlan és rettenetesen algás volt az egész vízfelület. Tavirózsa nyílt még itt-ott, azonban a halbegyűjtésre a vízbe küldött parkőr két óra alatt is csak nagy nehezen tudta kihalászni két, igen satnyácska példányát a piros szárnyú kelénnek. A galaci kutatók úgy döntöttek, az esti órákban visszatérnek a tóhoz, bízva abban, hogy nagyobb sikerrel tudnak akkor halakat begyűjteni. Balkáni jellegzetességként két cigánygyerek is megjelent a védettnek mondott rezervátumban (amelynek közelében egy romakolónia található, s ez is tetézte a már  amúgy is nagy bajt, ugyanis a cigányok nemegyszer lejártak a tavirózsás védett tóhoz fürdeni és lovaikat füröszteni), s most is fürödni szerettek volna, de látva a nagy nyüzsgést, egy-kettőre elillantak. A magyarországi kutatók két műanyag hordónyi vizet vittek el vegyelemzésre, mint mondták, csiga- és halpetékért még visszatérnek. Hogy az egész mentési akció milyen sikerrel jár, az csak hónapok múlva derül ki, mint az is, hogy a világszerte egyedülálló tavacska, amely kibírta a jégkorszakot, vajon ki fogja-e bírni a civilizáltnak mondott ember természetromboló szabadrablását…

Szőke Mária