Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Menekültválság a Vajdaságban

Diósi Árpáddal, a vajdasági Magyar Szó napilap szerkesztőjével beszélgetett a Reggeli Újság egykori munkatársa, Megyeri Tamár Róbert. Az érdekes és sokatmondó interjú a Nagykárolyi Anziksz weboldalon (anziksz.com) jelent meg. A délvidéki tollforgató magyarázata fontos „ködoszlató a mai menekülthelyzetben.

Diósi Árpád, a vajdasági Magyar Szó napilap szerkesztője

Diósi Árpád, a vajdasági Magyar Szó napilap szerkesztője

„Éldegélünk, kapaszkodunk, próbálunk előre jutni, ugyebár politikailag – ha úgy nézzük – elég sok mindent elértünk, szokták is mondani, hogy a vajdasági magyarság az egyetlen, amelyik elérte a kulturális autonómiát” – emlékeztet Diósi Árpád a vajdasági magyar körülményekre. Az újságíró ugyanakkor elmondta: a közösségen belül náluk is vannak szakadások, törések. „Etnikailag ugyebár annyira nem feszült a helyzet, bár a szerbek igen is nacionalisták, de hogyha feszültségekről beszélünk, akkor általában a fiatalok keresik a nézeteltéréseket. Olyan nincs, hogy magyarverés vagy hasonló.” Ha elő is fordul, „ezek a történések nagyon sokszor túl vannak fújva, és mostanában nem jellemzők”. Az Anziksz kérdésére aztán részletezi: „Most is létezik egyfajta feszültség. Rendszerint azok a szerbek a legkevésbé béketűrők, akik Horvátországból, Boszniából, Koszovóból telepedtek le mifelénk. Őket egyébként a szerb kormány szándékosan telepíttette le Vajdaságba. Közöttük vannak szélsőségesen nacionalisták. Összességében azonban mindez nem jellemző Szabadkára, most már nem, tehát az őslakosság a régi szerbekkel jóban él”.

Menekultvalsag 2

Nem érint mindenkit a menekültválság

A szerbiai menekültválság az utóbbi hetekben a média középpontjába került. A helyi viszonyokról szólva Diósi Árpád elmondta: „Nagyon furcsa kimozdulni Szabadkáról úgy, hogy más városokban nem látok migránst. Voltam Verbászon, az ugye a Vajdaság legdélibb része, ott a román határnál, nem láttam migránsokat, és csodálkoztam, hogy ilyen van. Ugyebár nem mindenki érintett ebben, nem mindenki látja, hogy mi történik mifelénk. Szabadka egyébként már négy éve érintett a problémában. Több mint négy esztendeje jelentek meg először a migránsok. Eleinte alig lehetett észrevenni őket, csak hallomásból jutott el hozzánk, hogy egyáltalán itt vannak. Szabadka szeméttelepénél gyülekeztek, és a szemétből, fóliából építettek maguknak sátortábort, és oda jöttek az embercsempészek is. Olykor mi is kilátogattunk, riportot készíteni. Beszéltünk velük, már akkor voltak szírek és afgánok. Akkoriban még nem voltak sokan, legtöbb 300-an.”

„Egyszer az egyik riportalany azt mondta, hogy igenis ott szeretne maradni Szerbiában, hogy segítsen azokon, akik majd utána jönnek. De olyan hihetetlennek tűnt ez még akkoriban. Múlt év decemberében a koszovói albánok is megindultak új hazát keresni, holott egész jól élnek ott lent… A fene sem tudja, hogy miért, ezt is ugye politikai okokkal lehetne magyarázni. A lényeg, hogy akkor nagyon sokan próbáltak átszökni, és jó üzlet lett az embercsempészet” – meséli a vajdasági Magyar Szó újságírója. „Ekkor kezdődött a szerb kormány azon magatartása, hogy nagyon szívesen kölcsönzött buszokat a migránsok szállítására. S ekkor ezzel a koszovói-albán menekültáradattal jöttek még erőteljesebben a szírek. Néhány hónappal ezelőtt, tavasszal már nagyon megindultak. Napról napra azt láttuk, hogy egyre többen vannak. Már jelen voltak a belvárosban is. Nyáron odáig jutottunk, hogy a vasútállomás kertjében sátoroztak. Megjött a belgrádi járat, leszálltak, sátort bontottak és ott pihentek, a gyerekek is ott játszottak. Az elején a külvárosban loptak ugyan, letarolták a kukoricát, de lényegében nagyobb atrocitás nem alakult ki.”

Menekultvalsag 3

A tömeg érkezésével jó biznisz lett az embercsempészet

A szerb kormány odáig jutott, hogy fogta magát és különjáratokat indított vasúton is, Presevóból Szabadkára rendes áron lehetett eljutni a migránsoknak, cirka 3000 dinárba, azaz 25 euróba került a jegy. A vajdasági Diósi Árpád elmondta, a migránsok egy idő után szabadon bejártak a boltokba, volt, hogy loptak is, a szállodák nem nagyon szerették őket, nem akarták befogadni, a tehetősebbek persze oda is bejutottak, és látszott, hogy mindez szervezetten zajlik. „Minden kisebb közösségnek megvolt a főnöke. Az egyik boltban egy 18-20 éves fiú – egyébként nagyjából ez a korosztály, a 18 és 30 év közöttiek jönnek – nem tudott fizetni. Kis idő múlva jött egy nagydarab, jól öltözött férfi, érződött, hogy be van parfümözve, nem pacsulival, hanem drága illatokkal. Nos, a nagydarab aranynyakláncos tört szerbséggel beszélt, és kifizette a fiatal fiú számláját. A lopásokon túl a kulturális különbségek is mind zavaróbbakká váltak. Például kosarat sem használtak, csak kézben hordták az árut. Az is előfordult, hogy a négysávos úton, a kereszteződésben csak egyszerűen átmentek, és a beforduló busz majdnem elütötte őket. Nem ismerik a gyalogosátkelőket… Tehát van közöttük tehetős és van nagyon szegény, a társadalom minden része jelen van közöttük.”

Menekultvalsag 4

A menekültválság miatt a magyar kormány fizikai határzárat építtetett a magyar-szerb határon. A pengés drótkerítésről megoszlik a helybélieknek a véleménye. „Ahogy a migránstéma, ugyanúgy a határzár is megosztja az embereket. Van, aki helyesli, azt mondja, hogy jól teszi Magyarország, mert így megvédi a határait, mások meg sérelmezik, hogy megint elzárnak bennünket. Ugye a kisebbségi lét sajátossága az, hogy félünk az elzártságtól, attól, hogy magunkra hagynak bennünket. Nagyon sokan ingáznak például Szegedre, ők napokig nem tudtak hazajutni. Így a szülők az élelmet a határzáron átdobálták, hogy a hétvégén legyen mit enniük a gyerekeknek. Ezt a magyar határőrök szépen elfogadták, nem volt ellenükre.”

A fotókat az interjúalany készítette és adta közre

A fotókat az interjúalany készítette és adta közre

 

Megverték az újságírókat is a magyar rendőrök

A szeptember közepei röszkei és horgosi események más megvilágításba helyzeték a dolgokat. Mint ismert, a határátkelőhelynél összecsaptak a mingránsok a magyar rendőrökkel, akik vízágyúval és könnygázzal oszlatták fel a határnál felgyűlt tömeget. A világsajtó figyelmét Magyarországra irányító jelenetek szerdai napon robbantak ki, de „már hétfőtől érezhető volt Horgoson, ahogy megépítették a határzárt, hogy nagy volt a feszültség, volt ott egy-két főszónok a migránsok között, és szerdán eléggé nagy balhé kerekedett egy tévinformációból. Úgy tudták, hogy megnyitotta Magyarország a határt, és át lehet menni, holott erről szó sem volt. Ők megindultak, és át is törték a kerítést. Könnygázt meg vízágyút vetettek be a határőrök. Meg elég szépen elverték, velünk, újságírókkal együtt az első sort. Például egy szerb stábot jól megvertek, széttörték a kamerát a rendőrök, de kapott ott lengyel is, osztrák is, és börtönbe is jutottak pár napra. Tehát eléggé feszült volt a helyzet. Este én is kint voltam, ott a rendőrség meg is mutatta néha, hogy mennyire erős, ki is szorított minket a magyar térfélről, azonban elrontották a lépést, és jó másfél méterre bejöttek a szerb területre, és ott álltak sorfalat. Persze mi röhögtünk, észrevették, akkor csak úgy tapogtak már vissza. A migránsok közül többen fel akarták gyújtani magukat. Az egyikük azt üvöltötte, hogy a gyereke már a magyar oldalon van. Volt egy gyerek, aki azt állította, hogy a családja Magyarországon rekedt, mert néhány család a nagy összecsapásba mégis átjutott. És miközben építették az újabb határzárkaput, akkor végül is ott maradt, de nem találta a magyar hatóság a szüleit, ezután jelentkezett ez a férfi, aki fel akarta gyújtani magát, mert eltűnt a fia. Tehát ravaszak is, ha úgy van, ha átjutásról van szó. Saját embereikre hallgatnak, és azok néha tévinformációkat mondanak nekik. És inkább nekik hisznek, nem nekünk. Azóta már „felszabadult” Szabadka, hiszen a migránsok Horvátország felé mennek” – mondta Diósi Árpád.