Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Megvilágosodott úton (32.)

(folytatás múlt pénteki lapszámunkból)

 Cséplőgépen a kollektívában is dolgoztam, de akkora már úgymond „nagylegény” lettem. A cséplőgépi munkának minden fogását rutinból ismertem. Mint téeszes tagok helyben is voltunk, a szalmakazlakban való alvás már a régmúlttá vált. Ezután a kor követelményeinek megfelelően a traktor vontatta C1-kombájnok jöttek divatba, csak éppen nem mindegyik dolgozott (csépelt) kifogástalanul: némelyik után szinte seperni lehetett a tarlóra pergett búzaszemeket.

Minden kombájnon két ember és a gépvezető dolgozott. Teljesítmény után írták a napegység értékét, azonban, ha sokat állni kényszerült a gép meghibásodás miatt, annak kiesését nem fizették, az igazi vesztesek a rajta dolgozók lettek. Tehát mindenkinek érdeke volt a minél nagyobb teljesítmény.

A szalontai aradi úti egykori téesz-székház, melynek elnöke Czégé Sándor volt

A szalontai aradi úti egykori téesz-székház, melynek elnöke Czégé Sándor volt

Nagy zajjal járt a traktor és a kombájn üzemeltetése. Eleinte ordítottunk, ha üzemzavart észleltünk, hogy álljon le a traktorista, de ő mit sem hallott mindabból. Ekkor a kezünkbe adtak egy vasdorongot, amivel a gép bizonyos részére rávertünk, azt érzékelve a traktoros leállt. Utána megjavítottuk a keletkezett hibát, ha egyáltalán volt rá mód.

A keresetünk sem volt túlszámlázva. Czégé Sándor volt a kollektíva elnöke. Akkoriban már, az 1960-as évek végén a három gazdaság – az Arany János, a Petőfi Sándor és a Vörös Lobogó Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek – egyetlen gazdaságba tömörült: Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetté (C. A. P. Salonta). Ez a szövetkezet napjainkra teljesen feledésbe merült. A ’89-es változás, a „népharag” a kollektívát is egyből elseperte. Hiába volt a nagyszalontai az első szövetkezetek között Romániában, a változás szele kíméletlenül hatott.

A téesz ideje elmúlt, de mi, akiknek egykor az jelentette a „nagybetűs” életet, amíg élünk, emlékezünk rá. A hatvanas években nagy divatja volt a zöldsilózásnak. Az embermagasságúra nőtt silónak vetett kukoricát zölden, vegyítve napraforgóval, traktorral vontatott silózó géppel learatták. Amennyiben sűrű volt a növényzet, és beledobtak valami fémes tárgyat, vagy valami kődarabot, az komoly kalamajkát okozott. Közöttünk is voltak humoros tagok: egyikőjük a kollégája kézi kaszáját dobta a silózó növényzetbe. Jött a gép, elkapta a kaszát, amit csörömpöléssel összetört és a silót szállító kocsiba fújta. Veszélyes, goromba tréfa volt. És ha valakire az ilyesmi rábizonyult, komoly bírságra számíthatott.

Amikor műhelyben dolgoztunk, a kályhában jól be kellett fűteni. Miután az kihűlt, a füstelvezető csövet kiszedték, és a tréfának kiszemelt áldozat lerakott ruhájával a csövet kívül-belül kipucolták. A goromba tréfálkozásnak bunyó lett a vége.

A hatvanas években már lehetett útlevelet igényelni Magyarországra történő utazásra és vissza. Egyik ismerősünk rokona Szalontára jött, vicces, kedves ember volt. Hozott magával egy doboz Kossuth márkájú cigarettát, elénk tette és megkérdezte: „Na, ki tudja megmondani, miért ilyen szép nagy, nyomtatott betűkkel írt márkanév ez, és mit jelent?” Nem tudtuk, erre aztán elkezdte: „Kutya Oroszok, Sok Sanyargatás Után Takarodjatok Haza”. Természetesen akkor még Magyarországon is ott voltak az oroszok.

Az 1956-os események elég kényes témának bizonyultak, de az egyik traktoros, Göndör János elmesélte: „Mi voltunk azok, akik Szalontán a Tordai Ferenc tanítóhoz fűződő esetet műveltük. Rádióból hallottuk a forradalmi eseményeket. Hatodikos diákok voltunk, gondoltunk egyet és a füzetből kitépett lapokra írtunk: fehér kenyeret, nyolc óra munkát, szűnjön meg a jegyrendszer és így tovább. Versenyeztünk, ki tud még szellemesebbet írni. Mindez óra közben az osztályban történt. Néhányan voltunk, akik mindezt szórakozásból műveltük. Tordai tanítónk észrevette, hogy mit művelünk. Mindenkitől összeszedte a cetliket, és az égő kályhába dobta. És csak annyit mondott: fiúk, ti még fiatalok vagytok az ilyesmikhez”. Az eset kitudódott, Tordai tanítót letartóztatták, bíróság elé állították. Több éves börtönbüntetésre ítélték. Az volt a bűne, hogy nem jelentette a felsőbb szerveknek, mit művelnek a növendékei. Árulónak, a hatalom elleni, nemkívánatos személynek bélyegezték. Kemény árat fizetett érte.

(folytatása jövő pénteki lapszámunkban)

Sára Péter