Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Megvilágosodott úton (3.)

A kettes részt a Jézuska jövetelével, valamint „sikertelen kísérletével” zártam. A mai napig sem feledhetem, annak az estnek a történetét: családom felnőtt tagjai mind mondogatták: „nézd Péterke, ott jön a Jézuska, és hozza a karácsonyfát. Ott jön ni, látod?” Én meg gondoltam magamban; „mondjatok ti akármit, de én már tudom, hogy az a kis fény ott, mégsem az, a Jézuska meg mellé csak mese!”. Végül már jól besötétedett, és láss csodát; már nyílt is a kertajtó, és égő gyertyákkal ékesítve közelgett a karácsonyfa, mögötte a fehér lepel alatt a Jézuska. Legelőször arra figyeltem, hogy ki hiányzik felnőtt családtagjaim közül – ki hozhatja azt a fát? De mindenki jelen volt. Hogy végül mégis, abban a tanyavilágban, ahol a madár sem jár, kivel egyeztek meg, ki játszotta el a Jézuska szerepét – az bizony titok maradt! Mint említettem, akkor már nem hittem a Jézuskában, a valóság azonban szépen „megvilágosodott”, és mindannak dacára, számomra mégis az lett a legszebb, a leggyönyörűbb karácsony, amelyet akkor megünnepeltünk. Akkoriban égő gyertya, csillagszóró nélkül elképzelhetetlen lett volna egy karácsonyfa. Ma is előttem ragyog az akkori ünnep fénye a sötét éjszakában, a sok égő gyertya fényében a mesésen zöld fenyő illata, és a meggyújtott csillagszórók emlékei tették feledhetetlenné a mi szeretett, családi ünnepünket.

megvilagosodaott

És ezek után váltsunk témát; ismerkedjünk közelebbről a Mária nagymama családjával, testvéreivel, szüleivel, vagyis a Szőke családdal: Szőke Sándor, a nagymamám édesapja, az 1800-as évek második felében alapított családot Kötegyánban. A faluban elismert, köztiszteletben álló, „mindenhez értőként” tisztelték. Kitűnő gazdálkodó és ezermester: ha építkezni kellett, hát abban jeleskedett, de a betonozásban is jártasságát bizonyította. Az idős Szőke, előrehaladott kora ellenére fogékony volt minden új iránt. Az asztalos mesterségben is kitűnt; a mai napig őrzünk olyan bútordarabot családunkban, amelyet valamikor még ő készített. Családját példamutatóan szerette, nevelte, eltartotta. Mária nagymamám volt az ő kedvenc kislánya. Sokat mesélgetett a nagymami az ő édesapjáról, aki számos bútordarabot is készített emlékül az ő kedvenc Mária lányának. Méhészként is jeleskedett, méhkaptárakat, mézpergetőt és hozzá minden, nélkülözhetetlen eszközt, saját kezűleg készített.

Mindezek után, ismerkedjünk az ifj. Szőke Sándorral, a nagymama testvérbátyjával, (mellékelt képen), aki tulajdonképpen a Szőke családi nevet lett volna hivatott továbbvinni. Nem, őt egyáltalán nem a helyhez kötöttségre, a helyi „dinasztia” fenntartására teremtette az Úr. Ő egy rebellis, többre vágyó, türelmetlen természete egészen más irányba terelte. Ő nem érte be a szegényes, kis idillikus falusi környezettel, amelyet Kötegyán biztosított volna számára. Őt a nagyvilág „zaja”, annak csábítása érdekelte. Nagy álmokat szövögetett: Amerika, ott rengeteg pénzt, dollármilliókat lehet keresni! Majd meglátjátok ti, ismételgette: „elmegyek, és mint vagyonos ember térek haza. Titeket is kiszedlek ebből a nyomorúságos szegénységből, mert ami itt van, ez egy kínlódás, nélkülözés, ezt nem lehet egy elfogadható életnek nevezni!”.

Biztató hírek a nagyvilágból: forrongó szelek fújdogáltak Oroszország felől is; megélénkül a Dekabristák szellemisége, kialakul egy új, demokráciára épülő, igazságos társadalom. Sándor tudott a lenini útról, de hogy mit, honnan, az az ő titka maradt. Elég az hozzá, Sándor összekapta magát: „Isten veletek, megyek és megnézem a sokat ígérő álmok hazáját!”. S már úton is volt Oroszország irányába. Bizonyos idő után, haza is jött a bolsevikok hazájából. Az itthoniak kíváncsiskodtak, remélték a „kedvező” hírrel érkező beszámolóját. De Sándort a csalódás, a kiábrándultság-érzései búsították: „azt az életet sem, amit ott láttam, tapasztaltam, azt sem nekem találták ki. Hiába volt ott akármilyen, társadalmat átalakító forradalmi megmozdulás. Az a világ, nem az én természetemhez passzol. Az egy elmaradott, sehova nem fejlődő világ képét tárta elém. Azt sehogy sem tudom beilleszteni az én elképzeléseimbe. Az én szellemiségemhez, zárnyaló fantáziámhoz egy szabad, tiszta indíttatású világ illik. Csak az akadálytalan, pezsgő élet gondol ki ezer új formát, csak az őrzi meg, inspirálja az alkotó erőt! Mindezek után, az én vesszőparipám ezután is egy szabad életet biztosító, a többet, szebbet és a jobbat akarásé fog maradni” – vallotta a fiatal Szőke Sándor.

Hősünk további életpályáját, sorozatunk következő részében fogjuk ismertetni.

Sára Péter