Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Megvilágosodott úton (21.)

(folytatás múlt pénteki lapszámunkból)

Imre bácsi nevéhez a környékbeliek ragasztották a „barakkos” elnevezést, amely a kenyérkereseti foglalkozásához fűződött. Az ő igazi neve Agrinás Imre volt, de amikor felöntött a garatra, rózsaszínben látta maga körül a világot, mindenkihez volt egy kedves szava, aztán elmagyarázta: „Az én nevem nem Agrinás Imre, hanem Agrinesz Demeter. Görög származású vagyok, csak hát magyarosították a nevemet!” Ezt hajtogatta, amikor beitalozott, és ha kedvére volt a társaság, egyik kedvenc nótája kíséretében eljátszotta jól betanult „színdarabját”, mellyel szórakoztatta az őt körülvevő társaságot. Előzőleg megemlítette, előadásában ő játssza a főszerepet, kisegítője az útfélről felszedett Csámpás Terkája, s elkezdte: „Halvány Csámpás Terka, ha tudnál bicegni, / Elvezetnélek én tégedet koldulni, / Enyém lenne a pénz, tiéd meg a bánat, / Halvány Csámpás Terka, biceghetsz utánam”. Akik ismerték Imre bácsit, már várták, adja elő kedvenc darabját, melyet mindig megtapsoltak. Én is többször szem- és fültanúja voltam előadásának. Közben ment az italozás, majd Imre bácsi belekezdett hányattatott sorsának mesélésébe és az Alkonyat száll a pusztára című nótába, amelyben a szegény vándorlegény mint kivert kutya sorsát a kegyetlen téli éjszakában énekli meg: „Vándor legény jár egyedül, / Feje felett varjú repül. / Kísérgeti régóta már, / S egyre károg, hogy kár, kár! / Vándor legény, rongyos legény / Nem kesereg, többé nem sír, / Párnája a havas árok…” Ezután a dalos előadó elakadt, nem bírt tovább énekelni. Elragadták érzelmei, eszébe jutottak keserűségei, saját sorsát látta a szegény legényében. Hullottak a könnyei, s mondogatta: „Sokat szenvedtem, megrugdosott életet éltem. A mai napig az én sorsom a nélkülözés, a szegénység, a nyomorúság…” – panaszolta.

Bagosi Imre Tibor nagyszalontai képzőművész munkája

Bagosi Imre Tibor nagyszalontai képzőművész munkája

Imre bácsi a második világégés sodrában került arra a tájra, ahol mi laktunk, ott ismerkedett meg a nem túl szerencsés sorsú Ilonka nénivel. Mindketten magányosak voltak, elhatározták, hogy összeköltöznek, egymást úgy támogatták, ahogy tudták, végül barakkőrként tengették életüket. Amikor Imre bácsi megunta az egyhangúságot, néhány lejjel a zsebében vette az irányt Szalonta felé a sarkadi töltésen. Magából kikelve, sírdogálva kis batyuját magához vette, csak ezt hajtogatta: „Barakkőrként ennyire telt tízévi keresetemből! Elég volt, inkább világgá megyek, ide többé vissza nem jövök!” Amikor elérte az első ivót, ott lecövekelt, kikérte a decijét, azzal leöblítette az út porát. Kettő vagy három nap múlva szokás szerint Ilonka néni utána ment jól tudván, hol keresse párját. Akkorra már elfogyott a kis ivópénz, hazagyalogoltak, és utána ott folytatták életüket, ahol elkezdték…

Kitűnő mesélő volt Imre bácsi, sok valót, de mellé sok valótlant, képzeletbelit is előadott. Hiányosan ugyan, de tudott a barakkokkal szemben lévő barmódi pusztáról is, amikor az még Szabadhegyi Géza birtoka volt. Szabadhegyi az 1900-as évek eleje óta bérelte a barmódi birtokot, korához képest minta-mezőgazdaságot vezetett. Már életében legendás tekintélyt vívott ki magának. Gazdaságában példás rendet tartott, amelyet ő maga felügyelt, irányított. A szabályszegőkkel szemben sosem keménykedett, a rajta kapott szénacsencselőt a tanyájába irányította, lerakatta vele a szénát, kifizette a fuvart és hozzátette: „Aztán máskor is hozzon, atyafi!” De az atyafi úgy elszégyellte magát, hogy többé még a környékére se ment Szabadhegyi birtokának. A Szabadhegyi-kápolna – amelyet inkább kriptaként ismertek – is ezen a birtokon állt, ide temették Szabadhegyi fiatalon elhunyt fiát.

A kripta körül ma is létező – a barmódi gazdaságtól északi irányban egy kilométeres távolságban, dombos területen – köztemető van. A kripta pinceszerű mélyedésében látható volt a törött márványtáblán álló „Szabadhegyi” felirat. A 1989-es események után azonban már hiába próbáltam megörökíteni azt. Elkéstem, a változásokat ígérő fordulat után lerombolták a még meglévő kripta maradványait is, mindent a földdel tettek egyenlővé.

(folytatása jövő pénteki lapszámunkban)

 Sára Péter