Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Megkésett megemlékezés egy Igaz Emberre

A teljes cím, amire gondoltam, Megkésett megemlékezés egy Igaz Emberre és lelkipásztorra, akár dadogásként is hathat, hisz az a döbbenet, amelyet az Igaz Lelki Pásztor hirtelen és váratlan halála kiváltott bennem, valóban torokszorító, és szürke, elkoptatott szavakkal ki nem fejezhető. Egyházának és híveinek valódi őrző pásztora volt, aki mindenkihez szeretettel, megértéssel és segítőkészséggel fordult.

A múlt vasárnap egy számomra igen fontos magánügyben kértem a tanácsát és a segítségét. Ekkor is, mint mindenkor, nagyon megértőnek és segítőkésznek mutatkozott.  Ugyanakkor azzal is meglepett, hogy mennyire ismeri helyzetemet, problémáimat, amelyről senki másnak nem beszéltem. Lakhelyem szerint egy másik egyházközséghez tartoznék, de éppen őmiatta kértem átvételemet a nagyvárad-olaszi egyházközséghez, és amikor csak itthon tartózkodom, minden vasárnap részt veszek az istentiszteleten, és hiányérzetem van, mikor nem ő prédikál.

A fentebb említett hiányérzet ezután sajnos állandósulni fog, de az ő áldott emlékével fogok részt venni, amíg csak mozogni tudok, a nagyvárad-olaszi templomban az istentiszteleteken.

Szívből kívánom, hogy Veres-Kovács Attila pihenése legyen csendes, és szeretett felesége találjon vigaszt abban a túláradó szeretetben, amellyel városunk minden rendű és rangú tagja gondol a kiváló lelkipásztorra.

A régi kopjafák feliratával búcsúzom tőle: A. B. F.R. (A boldog feltámadás reményében).

Kupán Árpád