Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Meghalt Bodor Pál (Diurnus)

Életének 87. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Bodor Pál író, újságíró. Több álnéven is írt, ezek közül talán a legismertebb a Diurnus volt, ezen a néven jelentek meg írásai a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban.

Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Bodor Pál újságíró beszélget a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Régi Magyar Nemzetesek Társaságának (RMNT) rendezvényén, 2010. szeptember 7-én.    Fotó: Kallos Bea, MTI

Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Bodor Pál újságíró beszélget a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Régi Magyar Nemzetesek Társaságának (RMNT) rendezvényén, 2010. szeptember 7-én.
Fotó: Kallos Bea, MTI

Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. A bukaresti egyetem filozófia-lélektan karán kezdte meg tanulmányait, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult. Romániai magyar lapoknál dolgozott, 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette.

1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adásának és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása.

1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett. Itt naponta jelentek meg jegyzetei, tárcái, publicisztikái. Fontos szerepe volt a Ceauşescu-diktatúra és a 1989-as decemberi romániai események hazai magyarázatában és megismertetésében. A Diurnus (latinul naponkénti, egy napi) álnevet is azért választotta, hogy Bukarestben maradt lányát ne érje bántódás. Bodor Pál egy Magyar Narancsnak adott interjúban azt mondta: a lánya biztonsága érdekében elterjesztette, hogy ha bármi történne vele Bukarestben, nemzetközi sajtótájékoztatót hívna össze Budapesten.

2005-ben a Hetek című hetilapban cáfolta, hogy jelentéseket írt volna kollégáiról a román államvédelemnek, a Securitatének. A lapnak azt mondta: az ötvenes években sokat szidták azokat a román hatóságok által elvégzett irodalmi elemzéseket, amelyekre szabályos bírósági ítéleteket alapoztak. Ezután többedmagával arra kérte fel őt a Securitate, hogy igazságügyi szakértőként néhány irodalmi műről mondjon véleményt, ezt több esetben meg is tették, de egy alkalommal egy embert  az ő referátumuk alapján ítéltek el sok évre. Ezután próbáltak semleges elemzéseket adni, amikor pedig a Securitate látta, hogy nem használhatják fel őket, így több megbízást nem kaptak. Az író azt mondta: „ez a história cselekményében rövid ideig, nyomasztó hatásában máig tart”, és egy kisregény formájában próbálta feldolgozni a majdnem fél évszázaddal korábbi történéseket.

Publicisztikái mellett több verseskötete is megjelent, és fordítóként is jelentőset alkotott.