Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Megemlékeztek a hídvédőkről

A tegnap kora délutáni zord, borongós időben arra a tizenkét mártírra emlékeztek Nagyváradon, akik 1944 őszén életüket áldozták a Várad központjában lévő Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért. A Szent László templom falán elhelyezett emléktáblánál, amely emléküket örökíti meg, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének és a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében emlékeztek és koszorúztak mind a szervezők, mind a helyi elöljárók és civil szervezetek, egyházak, tanintézetek képviselői.

A megemlékezésen közel százan vettek részt

A megemlékezésen közel százan vettek részt

Huszár István köszöntötte a jelenlévő megemlékezőket

Huszár István köszöntötte a jelenlévő megemlékezőket

Mintegy százan gyűltek össze a megemlékezésre. A 14 órára meghirdetett esemény előtt pár perccel még dübörögtek a munkagépek a Szent Lászlóról elnevezett hídon, de a szervezők kérésére a megemlékezés idejére leálltak a munkálatokkal. A Himnusz eléneklése után Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Bevezető szavaiban hangsúlyozta: alig egy hete róttuk le kegyeletünket és emlékeztünk meg arról a nagy tábornokunkról, Nagysándor Józsefről, aki életét áldozta nemzetünk szabadságáért, ám a jelenben ez alatt az egy hét alatt a történelemben szinte egy évszázadot ugrunk, amikor is a második világháborúban, 1944-ben, a háború utolsó napjaiban tizenkét polgár azért adta az életét, hogy megvédje azt a hidat, amelyet ma újból lerombolnak, de ezúttal felújítás céljából. „Reméljük, hogy az újjáépítés során nemcsak ezt a hidat sikerül újjáépíteni, amely egy eszköz a folyón való átkelésre, hanem sikerül új hidakat is építeni, amelyek lehetőséget adnak az anyaország és Nagyvárad között a kulturális és nemzeti autonómiánk megtartására” – fogalmazott Huszár István.

Megemlekeztek 4

Pék Sándor főtisztelendő áldásával zárult a megemlékezés

Pék Sándor főtisztelendő áldásával zárult a megemlékezés

Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke részleteket idézett Katona Béla, egykori újságíró Várad a viharban című könyvéből, 1946-ból, melyben a szerző részletesen leírja e történelmi esemény mozzanatait. „1944. október 12-én hajnalban robogtak keresztül Várad főútvonalán a magyar és azok a német gépesített egységek, amelyek a város peremén addig harcban állottak. Már csak utóvédek maradtak a városban és néhány magyar népfelkelő szakasz, mindannyian 40–60 év közöttiek. Az egyik német utóvéd egység a Bémer teret és a Szent László teret összekötő Körös-hídnál helyezkedett el. Az volt a feladatuk, hogy ezt a hidat az utasítás értelmében reggel 7 órakor levegőbe röpítsék. (…) A pár lépésre levő Szent János utca sarkán lévő épületnél 15–20 magyar honvédet hagytak hátra utóvédposzton. Ezek, amikor észrevették, hogy a németek fel akarják robbantani a hidat, aminek stratégiailag semmi értelme nem volt, hiszen a Körös mindkét partján özönlöttek Várad felé a szovjet csapatok, Boér Péter tartalékos hadnagy vezetésével igyekeztek megakadályozni a fölösleges rombolást. Ám kísérletükért tizenkettejüket percek alatt helyben agyonlőttek. Majd reggel 7 órakor felrobbantották a hidat. A mártír honvédek temetetlen holtteste két napig feküdt a Körös-parton, majd jóérzésű, bátor váradi polgárok földet hantoltak rájuk, majd decemberben exhumálták őket, és a köztemetőben hantolták el őket” – idézte Pásztai, hozzátéve, a sors fintora, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélni róluk. „Az emlékezet véges. Ma már csak kevesen vagyunk a történelmi tanúságtételre” – fogalmazott, éppen ezért is állították ezt az emléktáblát 2001-ben az egyesületük kezdeményezésére a templom falára.

A koszorúzás után még több polgár is egy-egy szál virágot helyezett el az emléktáblánál

A koszorúzás után még több polgár is egy-egy szál virágot helyezett el az emléktáblánál

Pék Sándor, a Szent László templom főtisztelendője áldásában hangsúlyozta: „Ha nem emlékezünk a múltra, annak megismétlődését kockáztathatjuk meg!”

A megemlékezést a kegyelet virágainak elhelyezése, főhajtás és a Szózat eléneklése zárta.

Sükösd T. Krisztina