Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Még mindig porlad a monstrum

A Boc-kormány 2009 elején úgy döntött, finanszírozni fogja a Bihar megyei Székelyhíd és Érmihályfalva körgyűrűjének a megépítését. A beruházás mentora Cseke Attila szenátor volt, aki az öt évvel ezelőtti kampányidőszakra, azaz 2012-re ígérte be az objektumot. Választási kampány idején minden dugába dőlt munka befejezésének ígérete kitűnő beetetési lehetőség a politikum számára. Ugyanis az elkerülő út kiszolgálta a 2016-os választási propagandát is, sőt a 2020-ast is ki fogja szolgálni.

2015 elején leállt a munka

2015 elején leállt a munka

Februárban – ezúttal kampányon kívül – Cseke Attila ismét elővette a körgyűrűk históriáját: az élesdi, a székelyhídi és a nagyszalontai körgyűrűkét is. Ezek közül a legelőrehaladottabb stádiumban a székelyhídi körgyűrű van, mondta (nagy része már elporladt, vasszerkezetét a rozsda eszi – szerk. megj.). Továbbá arról beszélt, hogy az érmelléki kisvárost övező munkálatok már elkezdődtek, azonban 2015-ben leálltak vele, mivel a kivitelező cég egyszerűen eltűnt a képből. Sürgősen meg kell hirdetni újból a versenytárgyalást, illetve garantálni a pénzügyi forrásokat, mert ha van nyertes cég, akkor idén akár be lehet fejezni a munkálatot. Az élesdi és a szalontai körgyűrű szükségszerűségét pedig nem kell külön bizonygatni, hiszen mindkét településen a városközpontban halad keresztül a nagyon komoly forgalom. Mindkettőre jelentős pénzügyi forrásokat kértek, az élesdire közel 100 millió lejt, amivel 2017-ben el lehetne végre indítani a munkálatokat, a szalontaira pedig 60 millió lejes állami finanszírozást igényeltek.

A székelyhídi beruházásra mintegy 32, míg a mihályfalvira 10,5 milliót szánt annak idején a kormány, bár utóbbi startból dugába dőlt.

Rozsdásodnak, porladnak a tartópillérek

Rozsdásodnak, porladnak a tartópillérek

A határ menti két város teherforgalma évről évre növekvő tendenciát mutat. Ha valamilyen csoda folytán Románia belépne a schengeni övezetbe, még inkább megnőne a forgalom – hangzott a motiváció valamennyi Bihar megyei sajtótájékoztatón a választási kampányok éveiben. Egy-egy ilyen kortes időszakban még Cseke szülővárosa, Margitta is szóba került, mint körgyűrű esélyes város, de mint lenni szokott, a 2012-es kampány után derült ki, hogy a három észak-bihari település közül csak Székelyhíd kezdhette meg az elterelő út kiépítését.

A szakasz hosszát mintegy 7,6 kilométernyire tervezték, amely Nagyvárad felől észak felé tartva Nagykágyánál tér le a megyei útról – majd átszelve a margittai utat, Kiskerekinél csatlakozna vissza a DN19-es számú műútra.

A beruházás a szállítási minisztérium hatásköre volt, és 85 százalékban uniós pénzből finanszírozták (volna). A körgyűrű tervrajza tizennégy hidat, négy körforgalmi szigetet és egy vasúti átjárót foglalt magába. Az objektum utolsó átadási határidejét anno 2015 decemberére tolták ki, de, ahogy Cseke szenátor említette, 2015 nyarán, még a munkálatok felénél sem tartva a fővállalkozó spanyol cég, na meg egy alvállalkozó margittai (Via Vita kft.) egyik napról a másikra kivonta munkagépeit a területről és eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Azóta nemhogy befejezték volna az építését – mint ahogy azt Cseke szenátor a valóságtól elszakadva az év elején megpróbálta eladni –, de az objektum már el is porladt, sőt a gyom is benőtte. A vasutat átívelő tartópillérek pedig rozsdás monstrumként meredeznek az ég felé. A felelős minisztériumnak a semmibe vezető erdélyi autópálya szakaszok sem jelentenek gondot, nemhogy egy kisváros körgyűrűje. Bár az útügyi igazgatóság 2014–2020-as tervébe belefoglalta a székelyhídi elkerülő útat is, mi az a 2009–2020 közötti néhány év egy 7,6 km-es törpeprojekt életében?

Sütő Éva