Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Még meddig?

Az Érmelléken, ahol krónikáskodom, majd’ minden település ügyes-bajos dolgaiban otthon vagyok. Az emberek ismernek, megállítanak, panaszkodnak, megsúgnak dolgokat, de hála Istennek, mindannyiszor a jó híreket is elmondják. Jártam már olyan helységekben is, ahol kifejezetten meg vannak elégedve a községi vezetés módszereivel, sőt meg is dicsérik az elöljárót, ha „jóban sántikál”, ami persze hírértékű, és aminek örömmel helyet is biztosítunk lapunk hasábjain.

Nézem és csodálom ezeket a kis gyarapodó falvakat, községeket, és elgondolkodom, vajon hogy van az, hogy némelyik településen a folyamatban lévő munkálat helyszínén a polgármester hamarabb ott van egy-egy reggeli munkakezdésnél, mint a közbeszerzést nyert cég emberei, és megengedi magának, hogy felszedesse velük a park sétányairól a hézagosan vagy egyenetlenül lerakott mozaikot, sőt nyomatékosan kijelenti, hogy míg nem végeznek rendes munkát, egy fityinget se látnak tőle.

És láss csodát, a munkavállaló utasításba adja az „újratervezést”.

Valószínűleg az effajta elvárásoknak és igényeknek, az egymásnak való el nem kötelezettség a nyitja. Mert ugye nem lehet számon kérni és elvárni a minőségi munkát úgy, hogy nekem is jut, neked is jut alapon dolgoztatunk.

Márpedig a mi vidékünkön, sőt másutt is, nagy divatja van a picsi-pácsi megegyezéseknek a párt közeli cégekkel, munkáltatókkal, hogy a pénz „otthon” maradjon. Különben hogy engedhetné meg magának, teszem azt egy városgazda, hogy megfenyegessen, mondjuk egy útépítő céget azzal a kijelentéssel, ha nem tesz le a markába tíz kilométeres útszakasz aszfaltozása után mondjuk hatezer lej „tiszta hasznot”, többé ne is álmodjon nyerő licitről a környéken.

Persze a burkolni való szakasz mérete válogatja. Ha rövidebb az utca, rövidebb a haszon is. Az elöljárói marok pedig nem válogat, mert a jó öreg népi bölcsesség szerint, sok kicsi sokra megy. Ma kétezer, holnap húszezer. A munkát meg úgyis a hivatal meg a polgármester emberei veszik át, úgyhogy gond egy szál se.

Hát ilyenkor van az, hogy két év múlva szinte kráterszerű gödrök és repedések éktelenkednek az utakon, mintha sose láttak volna se úthengert, se aszfaltot.

Arról nem is szólva, hogy egyik-másik település frissen öntött járdáit egy éven belül lapátra seperték az utca lakói annak takarítása közben. De említhetnénk számtalan példát középületekről, meg egyebekről is, azonban ezek a dolgok anélkül is ismertek és köztudottak az Érmelléken, sőt máshol is.

Kérdés, vajon az ilyen picsi-pácsi módon kivitelezett munkák kiknek a zsebét duzzasztják? A munkáltatókét? A pártkasszát vagy esetleg mindkettőt?

A válasz egyértelmű. A dilemma csak az, még meddig?

Sütő Éva