Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Marcona

Megyek a boltba, vásárolni, főzni kell, mert enni ugye kell. Ilyen ez az evés, ha egyszer rászoktatnak, nehéz leszokni róla. Szóval megyek a boltba s a rogériuszi piac háta mögött levő üzletsornál a péksüteményeket kínáló üzlet előtt egy szembeszökő férfiúra leszek figyelmes. Igazi marcona alak, majd kétméteres, kopasz, kigyúrt, szolidabb macsóelegancia, kemény tekintet, látszik, ha kell, egymaga megver egy rögbicsapatot. A levegőben ott terjeng a frissen sült süti illata, ilyenkor délidőben beindítja ez a nyálelválasztó mirigyeket. Biztosan a szomorú kóbor kutyáét is, amely ijedten, alázatosan bóklászik ott és szimatol. Barnás, farkaskutya jellegű, keverék buksi, okos, sokat látott szemekkel. A marcona csávó a péksütis ablakhoz megy s kér két süteményt. Aztán leül a kőpárkányra, odainti az ijedtszemű kóbor kutyát és amúgy testvériesen elkezdenek falatozni, a marcona macsó meg az árva kutya. Az egyik sütit, mint látom, ugyanis a kutyának vette. Kétméteres, kigyúrt, félelmetes alak… volt… mert ahogy elnézem, amint eteti és megsimogatja a senkikutyáját, elismerően rábólintok az ismert közhelyre, igen, a látszat sokszor csal. És a marcona külső érző lelket takar. Falatoznak hát a kőpárkányon, a kemény fiú és a kóbor eb. A péksütemény tolakodó szagába emberségillat is keveredik. Ahogy elnézem a furcsa párost, valami közös vonást látok a szemükben. Mindketten sok pofont láthattak szerintem ebben a világban már. És a marcona férfi arca valahogy széppé változik az ijedt kóbor kutya barna szembogarának tükrében…

Szőke Mária