Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Majdnem életüket áldozták egy matracért

Lapunkat 17.45-kor értesítették arról, hogy négy kiskorú fiú életmentése van folyamatban Nagyváradon a Baross (ma Dacia) híd mellett levő bukógátnál. A helyszínre érve döbbenten tapasztaltuk, hogy a kiérkezett katasztrófavédelmisek csupán szóbeli utasításokkal irányították a habokkal küzdő gyermekeket, akik egy felfújhatós matracba kapaszkodva egy örvényben ragadtak. „Próbáljátok tiszta erőből ellökni magatokat a gáttól és mindig ugyanabba az irányba haladjatok!” – kiabálták haszontalanul.

Majdnem (2)

Mint kiderült, a sodrás túl erős volt ahhoz, hogy valaki odaúszva vagy evezve kimentse őket. Végül katonai teherautón szállítottak a helyszínre egy motoros gumicsónakot, amely képes volt megküzdeni az árral, s mellyel lassan sikerült kivontatni a gyermekeket.

A balul sikerült vízi túrának eredetileg hét gyermek indult neki a jó időtől vezérelve, két matraccal és egy felfújt gumibelsővel. A társaság egyik része azonban felborult és a víz elsodorta a matracukat. Az érintettek rendben ki is úsztak a partra, a többiek viszont az elszabadult gumimatrac után eredtek, s követték azt egészen a bukógátig, ahol megrekedtek. Közülük a legidősebb 15, míg a legfiatalabb 12 éves volt. Nem tudtak egy irányba sem eltávolodni, s minden erejüket és lélekjelenlétüket arra kellett fordítsák, hogy a matracon maradjanak a vad habok között. Közel húsz percig tartottak ki anélkül, hogy felboruljanak az erőteljes lőkésektől, s ne szenvedjenek sérülést a szintén a gátnál hánykolóó óriási farönköktől sem, míg egy járókelő ki nem hívta a katasztrófavédelmiseket.

Hogy miért kockáztattak ennyit egy matracért, hamar kiderült az egyik partra úszott fiú vallomásából, aki még azután is a matraca után szipogott, hogy a mentősök kimentették társait és mindenki ép bőrrel megúszta az életveszélyt. „Semmi baj, az csak egy ócska matrac, szerzünk neked egy másikat. Örülj, hogy nem lett nagyobb baj” – nyugtatták az aprócska fiút a helyszínre gyűlt sajtósok. „Tudom. Nem is azért sírok, csak apámtól ki fogok kapni amiért elvesztettem a matracot” – mondta, s a könnyek továbbra is széles csíkokban patakzottak kipirult arcán.

Szombati-Gille Tamás