Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Lucy és a holisztikus szemlélet

Minden mindennel összefügg. Tudatos, elkülönült énünk nem más, mint egyike a lehetséges tudatállapotoknak. A versengést, elsősorban a túlélést, a védekezést szolgáló beidegződéseink korlátozzák emberi létünket.

Azok, akik ott voltak a margittai filmklub április 7-i találkozóján, biztosan tudják, mire utalok. Azok pedig, akik nem voltak ott, most megtudhatják. Luc Besson tudományos-fantasztikus filmjének – amelyet legutóbb a filmklubban láthattunk – szimpatikus fiatal hősnője, Lucy (aki nem véletlenül viseli az egyik leghíresebb, a paleoantropológusok által csontmaradványokból rekonstruált „ősasszony” becenevét), egy végzetes kimenetelű eset folytán eljut agyi kapacitása 100%-os kihasználásához. Sietnie kell, mert már csak egy napig élhet a véletlenül testébe került, mellékhatásairól ismeretlen szer miatt, ugyanakkor rohamosan nő agyának teljesítőképessége. Először hatalmas energiával képes uralni saját testét, tárgyakat, embereket mozgat távolról, érzékeli a dolgok belső szerkezetét és mindazt, ami mindennapi tudatunk számára hozzáférhetetlen, majd egy magasabb szinten megnyílik számára a világmindenség, visszamegy a múltba, az emberré válás kezdetéhez, ahol találkozik névrokonával, a már említett Lucyval, az előemberrel. Végül identitása feloldódik a létezés egészének tudatosságában, vagyis mindentudóvá,  test nélküli tudattá válik. Mindez természetesen fikció. Nem várhatjuk, hogy a közeli, vagy akár a távoli jövőben valósággá váljék. Úgy tűnik (ezt sugalmazza a film is), abszolút tudás és emberi létezés kizárja egymást.

Különben is, ki választaná a tudást az élet helyett? De milyen élet helyett? Lucy szerint „az, amivel azonosítjuk magunkat, annyira primitív…” Beszűkült tudattal élünk, életünk feldarabolódik. Megszoktuk, hogy a hatalom, a birtoklás és a haszon irányít bennünket. Beszélünk a szeretetről, csak éppen szeretni nem tudunk. Mert ahhoz szükség lenne önmagunk, „bőrbe zárt énünk” (Alan Watts) túlhaladására, egy fejlettebb tudatállapotra, tudatunk kiterjesztésére, a teljességre irányulásra, annak tudatosítására, hogy ha különbözünk is egymástól, valahol mindannyian egyek vagyunk, ugyanahhoz az egészhez tartozunk, problémáink is közösek, és emberi létezésünk feltétele az együttműködés (még a politikában is!).

Sietek leszögezni, hogy amikor a „teljességre irányulást” említem, nem a közismert, már-már áruvá lefokozott egyéni öngyógyító meditációs technikák gyakorlásának „boldogító” hatására gondolok, hanem arra – amit már egyes ókori gondolkodók megsejtettek, és ami a legújabb tudomány számára is egyre inkább elfogadott –, hogy a valóság maga tudatos, az ember pedig része e valóságnak, a lényünket alkotó részecskék kölcsönhatásban vannak a világegyetem térben és időben legtávolabb lévő részecskéivel, s csak akkor juthatunk el létezésünk magasabb minőségi fokára, ha egészben látjuk a világot, ha a „kozmikus tudat”, a világgal való egységünk, emberi összetartozásunk  tudata veszi át az irányítást mindennapi cselekvéseinkben. Akkor majd senki számára nem lesz meglepő, hogy valaki kapcsolatot  vél fölfedezni Lucy, a holisztikus szemlélet, a kvantumfizika,  a neurobiológia, Platón, a kereszténység, a szíriai helyzet, a Beatles együttes, a margittai filmklub stb. között. Minden mindennel összefügg…

 Blága L. József