Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Legyünk büszkék Bodola Gyulára!

Az elmúlt hetekben a fővárosi Gazeta Sporturilor nevű sportlapban, megjelent néhány olyan írás, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az egyik, Bodola Gyuláról, a NAC, a román és a magyar labdarúgó válogatott egykori csatáráról szól, vagyis a román és a magyar labdarúgás egyik legendájáról! Mint tudjuk, az olyan cikkek, melyek rólunk, magyarokról megjelennek a román sajtóban, nem feltétlenül hízelgőek, nem egy esetben egyenesen rágalmak, mi több, becsületsértők. Ez a két írás ilyen! Mert a második cikk, Rónay Ferencről, a NAC egykori edzőjéről szól. Most a Bodola Gyulát nyíltan lenácizó írásról szólnék pár szót.

legyunk buszkek

Pár évvel ezelőtt, mikor a Bihar FC stadionját Bodola Gyuláról akarták elnevezni a városatyák, nagy vihart kavart a dolog a váradi biliben. A helyi, többségi napilap egyik rezidense, rögtön utánajárt a dolgoknak és a korabeli sajtóból „kinyomozta’ a focista múltját. Annak az írásnak a hatására is felbolydult a bukaresti sajtó, és megjelent egy csomógyalázkodó írás az 1992 óta halott labdarúgóról.

A korabeli újságokat forgatva (Új Élet, Viaţa Nouă) tényleg találunk néhány írást. Nos szemezgessünk kicsit ezekből.

1945. február 16. Új Élet: „A kolozsvári államrendőrség fasiszta bűntények miatt letartóztatta az ismert labdarúgót, Bodola Gyulát!” A cikkben tényként állítják be, hogy Bodola a Gestapo szolgálatában állt, és többeket feljelentett azok vagyonának eltulajdonítása végett. Az Új Élet ’45. július 22-ei számában már a következő címet találjuk: Bodola sötét szerepe 47 magyar sportoló elhurcolásában! A cikk szerint a 47 férfi a német megszállás után ellenállási sejtet szervezett a náci és nyilas hatalom ellen, amit a focista és a birkózó Németh Sándor elárultak, október 15. után (a nyilas hatalomátvétel),

Népakarat, 1945. november 3., Gyűlnek a vádak a futballsztár ellen! A tudósítás szerint Bodola egyenesen az IDEGENELLENŐRZŐ, A POLITIKAI RENDŐRSÉG ÉS A KÉMELHÁRÍTÁS szolgálatában állt. Egy újabb „leleplező” írás: Bodola Gyula harca az ETERNIT cipőgyárért. Rosenberg Fülöp cipőgyáros megrázó meséje arról szólt, hogyan próbálta a focista Sághy kapitány (a NAC akkori katonai megbízottja) segítségével elvenni a tulajdonát, mi több, őket vádolja az őt és családját ért összes szenvedésért. Ebben az írásban megszólal egy Szántó S. nevű ismert nagyváradi sportvezér is. Ő volt az, akinek alkalmazásában állt Bodola, akit állítása szerint a brassói börtönben ült sikkasztásért, mikor a NAC vezetői utána utaztak leigazolás végett, 1930-ban. Ez a Szántó úr még azt is nyilatkozta (1945 őszén), hogy még 1943-ban, amikor már elsötétítések voltak, Bodola több ízben rendezett botrányokat az utcán, és lezavarta a járdáról a zsidókat.

A cipőgyár végül mégsem lett a labdarúgóé, de a hercehurca miatt tönkrement. Az akkori vallomások szerint (egy Szabó nevű cipőgyáros) az egész Eternit cécó csak arra volt jó, hogy Bodolát a NAC-ban tartsák, biztos jövedelemmel. Ugyanis román állampolgár lévén is a bukaresti gazdag klubcsapatok nagy pénzért szerződtették volna.

Érdekes módon a kihallgatások során csak Rosenberg gyáros, egy Blum nevű egyén és a játékostárs Krausz vallott Bodola ellen. A legtöbb csapattárs viszont határozottan kiállt mellette. Lóránt Gyula, a későbbi Aranycsapat hátvédje szerint egyenesen elképzelhetetlen, hogy Bodola a Gestapo ügynöke lett volna. Volt katonai behívója is, de nem jelentkezett szolgálatra a hadseregbe. Ráadásul volt feleségének, aki a budapesti gettóban volt, egy oda bejáratos ismerős révén állandó jelleggel csomagokat küldött. Juhász Gusztáv, a volt csapattárs vallomása szerint egy szolnoki zsidó kereskedőt is csomagokkal segített Bodola a pesti gettóban.

A bukaresti sportlap az „épületes” cikkben, a váradi román napilap írására hivatkozva tényként kezeli az ott leírtakat, és megjegyzi, hogy Bodola a minimális büntetést kapta „tetteiért” és az akkori Igazságügyi Minisztérium amnesztiarendelete alapján kegyelemben részesült. A rendelet aláírói Lucreţiu Pătrăscanu és I. Mihály király. A cikkíró megjegyzi, hogy az 1945. szeptember 30. lejátszott Magyarország-Románia (7-2) egyik csapatban sem található Bodola neve.

Egy bizonyos bukaresti sportlap szerint is tény, hogy az évtizedek során nem merült fel semmilyen bizonyíték, ami a focista bűnösségét bizonyítaná a felsorolt rágalmakban. Sőt, valószínű, hogy a Bukaresti Vénusz és az akkori román foci korifeusainak, igencsak rosszul eshetett, hogy ’40-ben Dudus faképnél hagyta őket, és a visszacsatolt Nagyváradra igazolt. Ez is közrejátszhatott a vádaskodásokban, rágalmazásokban.

És végül jegyezzük meg azt is, hogy mind a román, mind a magyar labdarúgás elfogadta a „Gestapo ügynök” Bodolát, ugyanis 1945-ben rövíd ideig játszott a Ferar Cluj csapatában és 1946-tól 1950-ig a Budapesti MTK ban, ami köztudottan mindig zsidó tulajdonú csapat volt. És játszott a kommunista magyar válogatottban is a „gestapós múltjával” egészen 1948-ig!

Bár nem volt nagyváradi születésű (Brassó 1912. február 26.) másodvirágzását itt élte. 1930–1937 között, valamint 1940–1944 között sok örömöt okozva a váradi közönségnek, nagyban hozzásegítve a NAC csapatát a magyar bajnoki cím elnyeréséhez (1943-1944).

A váradi stadion méltán viseli napjainkban is Bodola Gyula nevét, és Várad magyarsága mindig büszke lesz az akkori csapatra és annak játékosaira.

Farkas László, Nagyvárad