Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Látjátok feleim szümtükkel…

Az 1192–1195 között jegyzett első teljes szövegű nyelvemlékünk kezdő sorait idézi a címben írt mondat. A szöveg ékes bizonyítéka annak, hogy korai elődeink is nagy tisztelettel viseltettek az anyanyelv iránt. Az ekkor jegyzett Halotti beszéd és könyörgés az anyanyelvi fogalmazás korai remeke. A nyelv – amely azóta is létezésünk legfontosabb pillére – szilárd alap, amely emberségünk, családunk, népünk, kultúránk hordozója.

Valóban a magyar nyelv révén él a nemzet múlt, jelen, jövő síkjain. Anyanyelvünk elválaszthatatlan és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak. Magyarul közöljük gondolatainkat, így értjük meg egymást, ezen a nyelven szólalunk meg először, magyarul kérünk, örülünk, szomorkodunk. Magyarul beszélünk, írunk és hivatalos ügyeink jó részét is már magyarul intézhetjük. A magyar nyelv napja nemzeti kultúránk legfiatalabb ünnepe. Immár Romániában is ünnepelhetjük nyíltan, szabadon és magyarul. Persze, ha van rá igény.

Számomra érthetetlen, hogy városkánk vezetője miért nem él az önkormányzati törvény itteni lehetőségeivel is anyanyelv-használati téren. A nyelvet nemcsak ünnepelni kell, hanem hétköznapokon is folyamatosan tenni érte. Tanulni és ápolni. Igyekezni a közbeszédben is a szép, érthető, kifejező, tartalmas beszédre, írásban a helyesírási szabályok betartására. A helyzetnek megfelelően nyilatkozni, mellőzni az idegen szavak használatát (például biped = kétlábú). Naponta kell ügyelni közölnivalónk tartalmi és formai igényességére, amibe az is beletartozik, hogy szépen formáljuk a szavakat, minden szótagot kiejtve, hanglejtésünkre is figyelve.

A nemzet létezése, épsége, a nemzet fennmaradásának, fejlődésének záloga a magyar nyelv. Ezért ápolásán túl fejlesztése is minden magyar közös ügye. Dicséretesnek tartom, hogy a kampányban néhány belső erdélyi képviselőjelölt a magyar nyelvet hivatalos regionális nyelvként tűzi föl a zászlójára. Ugyanakkor szánalmasnak tartom, hogy jó néhány helyen a hétköznapok során hivatalaink a törvény adta lehetőséget sem használják ki. A nyelv terén nem lehet két mércével mérni. Nyelvhasználat terén nincs ünnepek előtti ünnepélyes állásmód, és nem lehet ünnep után hétköznapi közöny. Mert ha ez így lenne, akkor az egész zászlóra tűzött ünnepi nyelvhasználat csak porhintés lenne. És akkor igaza lenne a címben említett Halotti beszédnek: „Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk, isa pur es chomuu vogymuk” (Látjátok, feleim, szemetekkel mik vagyunk, bizony por és hamu vagyunk).

Ezért szükséges az, hogy napi igényességgel minden magyar „mívelje” az anyanyelvét, hogy ne csak por és hamu maradjon utánunk.

Rákóczi Lajos