Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Közbirtok vagy magánbirtok?

A közbirtokosság már a feudális rendszerben is létező közösségi társulás – komposszeszorátus – volt, amely a közös tulajdonban levő erdők, legelők, nádasok és egyéb mezőgazdasági területek használatának szabályozására alakult. Működésüket a maguk alkotta alapszabály szerint folytatták-folytatják mind a mai napig. Már ahol sikerült visszaállították ezeket a tulajdonjogokat.

A közbirtokosság létezését Romániában utoljára az 1921-es földreform szabályozta. Az államosítás után ezt a fajta tulajdonjogi formát ugyanúgy felszámolták, mint sok egyébre vonatkozó birtoklási státuszt. Az 1989-es változások után pedig egyetlen olyan konkrét jogszabály sem született, amelynek alapján vissza lehetett volna állítani az előbbire vonatkozó jogi helyzetet. Húsz év óta a földek visszaszolgáltatása, valamint a közbirtokosság ügye továbbra is a mindenkori román felső fórumok útvesztőiben vergődik, senyved. Az erdélyi, ezen belül az érmelléki földes gazdák tulajdonait, illetve a közbirtokosság területeit, jó két évtized elteltével is, törvényesített maffia-módszerekkel lopják, vagy egyáltalán vissza se szolgáltatják.

Erdélyben 1921 óta nem változtak a telekkönyvi bejegyzések, így érthetetlen az a mesterségesen kreált kuszaság, amelyet a mindenkori bukaresti hatalom gerjeszt, főleg a közbirtokosság kifosztására. Ez az egykor intézményesített tulajdonforma jelenleg a helyi önkormányzatok vagyonát képezi, azaz képezte, ameddig a szemfüles mindenkori elöljáróság és annak atyafisága szemet nem vetett ezekre a területekre, amelyekre manapság önkényesen magánvállalkozásokat, illetve ingatlanokat építenek. A szóban forgó földterületeknek az önkormányzatokra való testálása egy második államosításnak bizonyult, ugyanis ezeknek az 1950-ben megalakult adminisztratív formáknak sohasem voltak tulajdonukban ezek a földek.

Erdély- és Érmellék-szerte ma is gond ezek visszaszerzése, ha pedig felébe-harmadába mégis sikerült vagy sikerül visszaállítani intézményesített formájába, a csúcsvezetésébe olyan embereket ejtőernyőznek be a helyi önkormányzatok kisistenei, akikről biztosan tudják, hogy az ő nótájukat fújják.

Sok ilyen kezdetleges tömörülés van az Érmelléken is, ám mióta az állam támogatást biztosít a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökségen (APIA) keresztül a legelők, erdők és egyéb földterületek karbantartása és megmunkálása érdekében, az effajta területeknek is megnőtt az ázsiójuk, hiszen annyit lehet rájuk elszámolni, amennyit nem szégyellnek. A tagok felé pedig éveken keresztül nincs kimutatás sem a nyereségről, sem a befektetésről, sem pedig a több száz hektár legelőre, illetve erdőre kapott támogatás felhasználásáról. Ez általában azért alakult így, mivel egyes közbirtokossági vezetők – valószínűleg az önkormányzati tótumfaktumoktól irányítva –, nem válaszolnak a tagok elszámoltatási kérésére.

Így van ez több helyütt is az Érmelléken.

A hegyközszentmiklósi közbirtokosság például 320 tagot számlál. Az utóbbi napokban többen is jelezték, hogy ideje lenne a közbirtokossági közgyűlésnek is betekintést nyernie, többek között a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség által több száz hektárra kifizetett támogatások pénzügyvitelébe.

Hogy ki tudják-e eszközölni a vezetőségi tagoktól a közgyűlés keretében való elszámoltatást vagy sem, megéri-e a tagoknak a hercehurca vagy nem, elválik.

Sütő Éva