Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Korzózás romos paloták mentén

Riporterként már nem is számolom, hány alkalommal ígérték meg a nagyváradi önkormányzat vezetői, hogy jövőre aztán olyan szépen rendbe teszik a Pece-parti Párizs főutcáját, hogy nemcsak az őslakosoknak, de a turistáknak is tiszta élvezet lesz végigsétálni azon. Mondták ezt öt éve, négy éve, tavalyelőtt, tavaly, így hát tegnap délelőtt úgy véltük, megér egy misét, azaz egy terepszemlét az, hogy egy turista szemszögéből nézve végigkorzózzunk a váradi Fő utcán. Nos, azt nem vitatjuk, hogy idegeneknek, de nem csak nekik, vitathatatlanul érdekes dolgokat villant fel ez a séta, s az is tény, aki szereti a romturizmust, az is megragadó utcaképeket szemlélhet meg az egykori szecessziós város sétálóutcáján.

korzozas 1 2

A Körös áruháztól indulva mindjárt meg is nézhetjük, milyen az, ha egy megyeszékhely legforgalmasabb aluljárója ebek harmincadjára jut. Csorba lépcsők, lépcsőkön rongyos cigánykoldusok, ócska korlátok, kosz, a gyorsbüfék bűze, igazi keleti hangulat. A Fő utca elején az omladozó egykori pénzügyi palota igazi kísértettanyaként lapul a szakadt védőhálók alatt. Tény, egyetlen hollywoodi horrorfilmben sem tudtak ennél jobb díszletet gyártani, nem is lehet érteni, Ilie Bolojanék miért nem szerződnek az amerikai filmgyárosokkal, hogy míg a peres hercehurca tart, addig jöjjenek hátborzongató kísértetfilmeket forgatni a megdöbbentő állapotba került egykor impozáns műemléképületben. Arra ez tökéletesen megfelelne, s még jó pénzt is hozna, hogy esetleg majd rendbe tegyék.

korzozas 2

A Fő utca sétálórésze, azaz maga a korzó sem nélkülözi a romvárosi romantikát. A málló vakolatú bérpaloták, az üres kirakatok, a szétcsúszott kínai kockakövek jellegzetes „feelinget” adnak, igazi romvárosi hátteret az itt levő sok terasznak, vendéglőnek. Tulajdonképpen, ha jól szemügyre vesszük a lepukkant korzót, megállapíthatjuk: vendéglők és patikák vannak itt logikátlanul nagy számban. Innen sejteni, hogy a váradi ember sokat eszik-iszik, és sok gyógyszert szed. A romos kövezeten széteső félben levő ócska szállítóládákban gubbasztanak a lassan száradó „dísznövények”, meg persze a köztük szabadon életre törő gazok. Ez is egy elbaltázott főutcai projekt zseniális kitalálóit igazolja, akik tíz évvel ezelőtt akarták sok pályázati pénzből Semiramis függőkertjeit a váradi korzóra hozni, azonban csak pár fonnyadt gaz és néhány ócska faláda lett ebből az álomból. Leszámítva persze azokat a „zsebpénzeket”, amiket a meg nem valósított projekt révén az akkori illetékesek zsebre vágtak, akiket (hiába derült ki a turpisság) azóta sem vont felelősségre senki ezért. Mint ahogy azért sem, hogy szerintük Nagyvárad az egyetlen olyan európai megyeszékhely, ahol nincs három év óta semmilyen közvilágítás, csak a vendéglők, teraszok és kirakatok fényei világítják meg a romos Fő utcát. A sarokmarasztaló kőkockák között, a potyogó vakolatú paloták alatt mégis sokan kávéznak, söröznek, fagyiznak. Nem éppen az Akropolisz ez, dehát Istenem, nekünk ilyen jutott. És el ne felejtsük e kis beszámoló végére odatenni, hogy az önkormányzat vezetői nem is olyan rég arra a kérdésünkre, mikor lesz valóban rendbe téve a váradi korzó, ismét megígérték, hogy jövőre… Mi pedig ismét nem akarjuk ezt kommentálni.

Szőke Mária