Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Korfu smaragdzöld szigetén – 1. rész

Korfu a jón-tengeri szigetek legészakibb tagja, egyben Görögország nyugati kapuja is. Amint hajónkkal a sziget felé közeledünk, a X. században épített Régi Erőd falain pihentetjük a szemünket. Dús növényzet határozza meg a tájképet, és régi stílusú épületek. Homéroszt, Shakespeare-t, D.H. Lawrence-t, Gerald Durrellt megihlető táj: kristálytiszta tenger, vidáman kaotikus települések, égbe szökellő ciprusok, olajfák, virító bougainvilleák és millió kabóca cirregése…

A régi erőd

A régi erőd

Ipszosz Beach

Ipszosz Beach

 

Csúcsszezonban

Korfu városától mintegy 15 kilométerre északra, egy szépséges öbölben fekszik Ipszosz üdülő, amely a nyári hónapokban pokolian zajos az ide tóduló olasz fiataloktól. A régi időkben Ipszosz öble a török lovasok egyik célpontja volt, de nekik soha nem sikerült megvetniük a lábukat a szigeten, ellenben a végzős olasz ifjak minden nyáron hont foglalnak Korfu szigetén. Ugyan, miért ne tennék, amikor nevetségesen olcsón, már heti 15 euróért is foglalhatnak maguknak szobát Ipszoszon. Miután némileg kipihentük a társasutazás fáradalmait, párommal elindulunk a tengerparti sétányon. A rekkenő hőség ellenére, nyüzsög az üdülő. Olvasgatom a tavernák és falatozók elnevezését: Platanos Café, Zorbas, Calypso, Papagalos Gyros House, Mojitos, Dirty Nelly Pub, scooter- és autókölcsönzők, és mindenféle boltok. Zajos motorosok, autók száguldanak a főúton, verejtékező turisták vonszolják magukat szálláshelyük felé, mások árnyas ücsörgőkben szürcsölgetik jeges italukat. Nyűgös gyerekek csimpaszkodnak anyjuk ölébe, tikkadt tinédzserek keresnek pár perces felüdülést egy-egy klimatizált boltban. Az utcasarkon kukoricaárus süti portékáját, s kínálja darabját két euróért. Később, amikor a nap heve alább hagy, még nagyobb tömeg hullámzik a főúton. Kezdődik az éjszakai élet!

Tripa kocsmája

Tripa kocsmája

Utcakép

Utcakép

 

Ipszosz beach

Kora reggel Ipszosz főutcáján a kukásoké a főszerep, akik az előző éjszaka szétdobált szemetet szedik össze. Az olasz fiatalok – mondja egyikőjük – őrülten zajosak, szemetelnek, rendetlenkednek, de ami a legfontosabb, Ipszosz beachen költik el a pénzüket! Elindulunk az öböl mentén húzódó, homokkal és kaviccsal borított parton, s az Isalos nevű falatozóval szemközt bérlünk napozóhelyet. Egyébként ezen a partszakaszon egy forgalmas út választja el a falatozókat a tengertől. Az élelmes kocsmatulajok az előttük húzódó részen, a műút túlsó oldalán felállítanak néhány napernyős fekvőhelyet és pár euróért kiadják a turistáknak. S miközben a citromos szódát szürcsölgetem, figyelem a beach életét. Izmos testű, tetkós félistenek lesik a habok közül kiemelkedő, barna Aphroditékat. Reklámcédulát osztogató lány sétálgat a napozók közt, esti bulira csalogatva őket. Ma este „Telihold-party” lesz az Edem bárban, egy Elite nevű klubban pedig 54 mesés éjszakát hirdetnek heti három alkalommal. Ugyan, melyik fiatal tudna ennek ellenállni? Come to Sakis feliratú furgon húz le a partra, egy helyi vállalkozó kínálja friss gyümölcseit. Nem akad vevője, pár perc múlva odébb is áll. Mosolygós kínai hölgy áll meg előttem hát- és talpmasszázst ajánlva. Egész nap járja a tikkasztó hőségben az Ipszosz és Dassia közötti, néhány kilométeres partszakaszt. Húsz éve jött el Kínából, egy-egy kezelést 20 euróért végez, de lehet alkudni is. Minden nap van néhány kliense. Egyébként Korfun 6-7 euróért már jól lehet lakni! A rekkenő hőség elől bemenekülök a tengerbe, ahol világos színű halacskák úszkálnak a lábam körül. Amint távolodom a parttól, felerősödik a kabócák hangja is. Ezek az apró zajos rovarok egész nap lármáznak, csak sötétedéskor csendesednek el. A szemközti dombokon villákat, zöldellő olajfaligeteket látok. A régi időkben a földművesek minden elültetett fa után jutalmat kaptak, s azt beszélik, hogy napjainkban a szigeten mintegy 3,5 millió olajfa található. Egy régi legenda szerint, Korfu védőszentje, Szent Szpiridon egy alkalommal megjelent egy olajligetben, és kijelentette, hogy az olajfákat kegyetlenség tönkretenni. Az emberek azóta nem szedik le a gyümölcsöt, hanem sűrű szövésű hálókat terítenek a fák alá, ahová az olajbogyó hullik, később aztán onnan gyűjtik össze.

Tengerpart

Tengerpart

Hotel Jason

Hotel Jason

 

Görög est Tripa tavernájában

1936-ban, Spyros Anyfantis, azaz Mr. Tripa elhatározta, hogy kocsmát nyit a festői Kinopiastes nevű falucskában. Az évek folyamán rengeteg híresség fordult meg a helyiségben, amelynek falait a róluk készült fényképek díszítik. A fotókon Jane Fondát, Antony Quinnt, Francois Mitterandot látom, és a polcokon mindenfelé hihetetlen mennyiségű pókhálót. Amikor rákérdezek, a helyiek elmondják, hogy Mr. Tripa meghagyta utódainak, hogy soha ne töröljék le a port a polcokon sorakozó üvegekről és a sarokba állított gramofonról! Gyorsan ki is lépek a kerthelyiségbe, ahol ouzóval kínálnak. A zenészek már játszanak, mi meg leülünk az udvari lugasok alá helyezett asztalokhoz. A pincérek ördöngös gyorsasággal tálalják a finom görög falatokat, helyi sajtot, szalámit, sült kolbászt és bárányhúst, tésztaételt, gyümölcsöt, desszertként pedig mézes joghurtot. A hideg joghurtra korfui mézet öntenek, amely az egyik legkedveltebb helyi desszert. A helyiek imádják a jó zenét és a táncot, amit már gyerekkoruk óta tanulnak. Szeretik a gyors táncokat, melyekben kozák módra magasra rúgják a lábukat. A zebekikosz alatt, tapsolásra bíztatják a vendégeket, miközben az egyik táncos a fogai között felemel egy asztalt. Mindenki hüledezik a produkción, amelynek az a csalafintasága, hogy az asztal súlya a táncos mellkasán nyugszik. Ám az igazi profik nem elégszenek meg az üres asztal megemelésével, hanem egy kisgyereket is ráültetnek, s úgy emelik meg azt. A táncokat a híres nyolchúros mandolin, a buzuki hangja kíséri, mely hangszert igazából Mikisz Theodorakisz fülbemászó dallamai tették világhírűvé.

Schönberg Éva

(befejezése pénteki lapszámukban)