Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Könnyíteni nehéz sorsokon

Minden társadalomnak megvannak a maga elesettjei, szegénységben, sőt mélyszegénységben élők, a társadalom szélére sodródott emberek. Sokszor látjuk őket, hiszen manapság az utcákon is egyre több a koldus, a hajléktalan. A nehéz körülmények között tengődő ember problémája azonban rejtve marad a világ elől, szégyenkezés, az emberek közönye elfojtja a panaszokat, mert a rohanó világban egyre nehezebb meghallani a korgó gyomrú szegény emberek könyörgését, vagy éppen néma fohászait. Ezért is dicséretes minden olyan kezdeményezés, mely megpróbálja meghallani a segítségre szoruló emberek hangját, és a lehetőségekhez mérten segít is ott és úgy, ahogy lehet.

konnyiteni 2

Szerda délután egy ilyen helyzetfelmérő családlátogatásra mentünk nehéz sorsú emberekhez a CE Szövetség egyik vezetőjével, Visky István tiszteltessel és a szövetség váradi központjának munkatársával, Tóth Andreával. A CE Szövetség szociális esetekkel foglalkozó munkatársai nekifogtak egy jótékonysági akciónak, mely során felkutatják a városban a nehéz sorban élő embereket, és ahogy lehet, segítenek nekik.

Szerdán délután egy albérletben élő idős, magára maradt asszonyhoz látogattunk el. K. Marika néni, vagy ahogy a váradiak ismerik, Mamaka egy furcsa és kegyetlen történet áldozata. Valaha topográfusként dolgozott, ma kicsiny nyugdíjából tengődik, s alkalmanként a templomok előtt, a piacok környékén kéreget. Nem tolakodó, nem szemtelen, csak áll és tartja öreg, ráncos kezét az emberek felé. Sokan adnak neki alamizsnát, ugyanis ez az öregasszony valójában egy nagyon rokonszenves ember, egy igazi váradi lokálpatrióta. Egy családi tragédia után idegösszeomlást kapott és beutalták a diófási (Nucet) idegszanatóriumba. Míg kezelés alatt állt, férje elhagyta és kiszökött Németországba, eladták a lakását is. Marika néni ezután egy szövőgyárban helyezkedett el segédmunkásként, megromlott egészségi állapota miatt ugyanis nem tudott már topográfusként dolgozni. Tíz évet húzott le a gyári szalag mellett, aztán állapota ismét rosszabbra fordult, ekkor betegnyugdíjazták. Éhbérnek számító járnadóságával egymaga maradt. Egy sokgyerekes, szegény családnál bérel egy ágyat magának, és évek óta apellál az emberek jóságára.

Bár húsvét elmúlt, de a CE Szövetség jóvoltából a néni és a család is kaptak adománycsomagot. Jól jön ez a szegénységben, ahol sok gyereket kell naponta megetetni. A kezdeti megilletődés, ami főleg a tiszteletes úrnak szól, lassan elmúlik. Marika néni örül, hogy meglátogattuk, bár kicsit meg van szeppenve. De aztán elmondja, nagyjából jól van, csak hát az öregség miatt újabban elfelejt dogokat. A családban sok a gyerek. Tipikus külvárosi „szegénycsalád” ez, de a körülményekhez képest tisztaság van a zsúfolt szobácskában és a gyerekek sem koszosak. Nehéz az élet, panaszkodik a családanya, drágaság van, kevés a pénz, kevés az étel, de valahogy mindig kikerül. Sajnos a hat gyerek közül kettő fogyatékos. Egy nagyobb fiú szellemileg visszamaradottan született és az egyik kislány púpos. A testi fogyatékos kislány azonban kedves, érdeklődő gyerek, hamar megbarátkozik a kérdezősködő lelkésszel és elárulja neki élete vágyát. Ha nagy lesz, szeretne szobalány lenni egy szállodában.

konnyiteni 1

Megtudjuk, hogy bizony jól jönne iskolai felszerelés a gyerekeknek. A tiszteletes és munkatársa elmondják a családnak, hogy megpróbálnak nekik folyamatosan segítséget adni, felmérik az igényeket és a lehetőségeket. Visky tiszteletes megnézi a parányi kuckót is, amiben Mamaka kihúzhatós fotelágya van, az egyetlen biztos menedéke az öreg koldusasszonynak.

Mikor eljövünk, kikísérnek bennünket. Mondjuk, majd még jövünk. A púpos kislány a kapuig kísér minket. Visszatekintve látjuk, örömmel bontogatják a kapott élelmiszercsomagokat. A kapu becsukódik, aztán eltakarja a szegényes otthont.

 

Szőke Mária