Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Konkurencia

Kezem a szívemen, töredelmesen bevallom az Olvasók színe előtt, nem szeretek semmiféle-fajta nyilvános konkurenciaháborúba keveredni. Most azonban egy pár sor erejéig meg kell tennem ezt, ugyanis egyre több olvasónk keres meg bennünket, s elmondják, elpanaszolják, hogy a másik megyei napilap lapterjesztéssel foglalkozó alkalmazottai igencsak furcsa, sokszor visszatetsző és nem utolsósorban a reklámtörvényeket bizony megszegő cselekhez folyamodnak azért, hogy a Reggeli Újság olvasóit, előfizetőit átcsábítsák saját olvasótáborukba. Keltették már többször a lapunk „halálhírét” (ezt, ha babonásak lennénk, akár meg is köszönhetjük nekik, hiszen ugye azt tartja a hiedelem, hogy akinek holt hírét keltik, hát az sokáig fog élni), újabban azonban olyasmivel operálnak, hogy „ingyenes előfizetést” ígérnek mindazoknak, akik átnyergelnek hozzájuk. A dologban (az etikai részen túl) az a bökkenő, hogy a beetetett olvasó hamar rájöhet arra, hogy ingyen ebéd éppúgy nincs, mint ingyen-előfizetés.

Mit mondhatnék én erre, mint a harcos időket átélt lap jelenlegi szerkesztője?

Azt, hogy elsősorban köszönjük kis csapatunk nevében azoknak a kedves olvasóknak a hűségét, akik évek óta kitartanak a Reggeli Újság mellett. Habitusomat ismerve, sokan tudják rólam, hogy seperc alatt elővehetném én is a hitelrontásra irányított „szellemi gépfegyveremet”, és élcelődhetnék gyilkos humorral azon, hogy inkább a tartalommal, az olvasóbarát cikkekkel kellene újabb előfizetőket szerezzen a „konkurencia”, és nem olcsó és kétes marketinges cselekkel.

Azt is kezdhetném boncolgatni, hogy az elmúlt évek alatt egymásután több politikai érdekcsoportot (és most udvariasságból nem írtam úgy, hogy politikai maffiát!) hevesen kiszolgáló „másik napilap” talán mégis arra kéne törekedjen, hogy a Bihar megyei magyarok információéhségét elégítse ki, és ne ilyen-olyan politikusok keresztapás vágyait…

Kacskaringós szóvirágokkal (és tüskékkel) megnevezhetném, és nyilvánosan nevetségessé tehetném azokat a politikailag elkötelezett magyar polgármestereket is, akik saját fejükre pottyantva beálltak ebbe a nemtelen konkurenciaharcba… szóval vitriolos fegyverarzenálomban lenne pár (bizonyítékokkal megfejelt) idevonatkozó lövedék.

De a felsoroltakon túl sem én, sem kollégáim nem akarunk ilyen iszapbirkózásba keveredni. Jelenleg azon vagyunk, hogy ameddig lehet, hát addig is a Tisztelt Olvasónak írjunk, segítsük őket a tájékozódásban, információkat adjunk át s olyan olvasnivalót, mely nekik, róluk, értük íródott és jelenik meg az újságban.

A konkurencia meg folytassa csak bátran hiéna-stratégiáját, ugyanis azok az Olvasók, akik most (is) minket választottak, ilyeneknek nem fognak felülni.

Nem tudom, meddig lesz életben ez a lap, egy napig, egy hétig, egy évig, tíz évig… De azt megígérhetem az egész szerkesztőség nevében, hogy míg megjelenünk, addig objektíven, minden politikai prostitúciótól mentesen megpróbáljuk olvasóinkat szolgálni a magunk emberközpontú értékrendje szerint. És talán a Tisztesség lesz olyan erős „reklámfogás,” mint a gyanús egyebek.

A többi pedig úgyis az Olvasókon múlik…

Szőke Mária