Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kiszolgál(tat)va

A mai ember a technika vívmányainak rabja, ezt érzi is mindenki a saját kárán, vagy jobb esetben, hasznán. A szolgáltatók ezzel tisztában is vannak, hisz kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb ajánlatokkal próbálják magukhoz édesgetni a fogyasztót, aki csak a végén néz csak nagyot, mit is vásárolt be, milyen is az a bizonyos macska a zsákban. Mert nem elég, hogy évekre lekötik szerződéseikkel, de szépszerével azok lejárta után sem engedik el.

Napjainkban a telefon, a kommunikáció olyan eszköze, mely nélkül sokan aligha tudnánk meglenni. Míg a kommunista rendszer idején olykor éveket kellett várni egy vezetékes telefon bekötésére, manapság szinte órák alatt elérhető a szolgáltatás, vele az internet- és a mobilhálózat is. De emberi módon megválni a szolgáltatótól, ha már egyszer megkaparintott, nem kis teljesítmény.

Van olyan ismerősöm, aki a Romtelecom telefontársaságtól éveken át nem tudott megszabadulni, mert telefonhívásokon keresztül rögzített és meghosszabbított szerződésekkel zaklatták, mi több, ha nem fizetett, a cég behajtói azzal fenyegették, elveszik a házát is akár a kamutartozások fejében. Ugyanis kiállított számlákat küldözgettek neki hónapokon keresztül, jóval azután, hogy a szolgáltatást maguk kapcsolták ki tőle. Magyarán szólva egy nem létező vonalra jött a havidíj, mintegy féléven át. A végén pereskedésbe torkollott az ügy, ami persze a fogyasztó javára dőlt el, de a kellemetlenséget nem lehet semmilyen utólagos kártérítéssel elintézni.

De legalább ma már lehet válogatni az internet- és a telefonszolgáltató cégek közül. Mondom ezt abból a megfontolásból, hogy a gáz- vagy az áramszolgáltató a maga egyeduralmával még mindig akaszthat, nyúzhat.

Ennek másik véglete, hogy még a 21. században sem zökkenőmentes az utóbbi két szolgáltatás, sőt a velük kapcsolatos ügyintézés, vagy panaszkezelés sem.

Gyakran előfordul, hogy a szolgáltató cégek munkatársai kioktatók, cinikusak, a pénzünkért félvállról kezelnek, sőt szinte hatóságként viselkednek. Mert megtehetik.

S ha az ügyfél reklamál, hát megnézheti magát. Monopolhelyzetből könnyen el lehet bánni az okvetetlenkedőkkel, sőt azokkal is, akik nem okvetetlenkednek, ám a cégnek éppen szüksége van némi bevételre. Ilyenkor csak beszólnak a lakóknak, hogy helló, a szolgáltatást kikapcsoltuk, mivel a vezeték idejét múlta, nem szabványszerű, le kell cserélni. Európában új szabály a trendi, tessék alkalmazkodni. Ennyibe kerül. Ha nincs rá pénz, nincs gáz.

Újabban ez a bevett hazai szokás, minden előzetes bejelentés vagy figyelmeztetés nélkül.

A villanyáram szolgáltatónál sem különb a helyzet. A vezetékek elavultak, nem szabványszerűek. Ha netán kritizálni merné valaki az energiaellátás minőségét, se perc alatt „hozzá lehet nyúlni”.

Viszont a fogyasztóvédelem hatásköre nem csak a bankokra terjed ki, hanem a velünk lacafacázó szolgáltatókra is, akik a pénzünkből élnek. A velük kötött szerződés őket is kötelezi, nemcsak a fogyasztót. Jó tudni.

Sütő Éva