Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kísértetjárás Nagyváradon

Olvasóink közül bizonyára majdnem mindenki látott már olyan filmeket, ahol a hollywoodi álomgyár nagymesterei különféle legendák, történetek mentén idegborzoló rémeseteket varázsolnak a vászonra, s ezeknél a kasszasikerű produkcióknál milliókat költenek a hátborzongató díszletekre, mint például elhagyott indiántemetők, üresen maradt kórházépületek, romos kápolnák. Ezek ugyanis manapság a legmenőbb horrortörténet-alapok, s a sablonra gyártott amerikai álomgyárosok olykor több száz embert dolgoztatnak azért, hogy ilyen temetőhelyeket, épületeket tudjanak a filmvászonra hamisítani. Keserű malíciával kellett megállapítanunk egyik minapi terepszemlénken, hogy Várad igazán a hollywoodi horrorfilmgyárosok paradicsoma lehetne, hiszen itt a „díszletek” eredetiek, mi több, köztük is élünk, ugyanis ezek nem mások, mint a város magyar múltjának kísértő jelzései. Szúrópróbaként kiragadnánk pár ilyen példát.

kisertetjaras1

Itt van mindjárt a volt Olaszi temető, melynek története úgy véljük, akármelyik horrorfilm producerének nagy kedvence lehetne. Az amerikai sikerrémségek egyik klasszikus története ugyanis az, hogy az egykori indiántemetőt meggyalázó betelepedők ráépítik puccos villáikat a néhai sírkertekre, s az ily módon megbolygatott lelkek aztán visszajárnak kísérteni. Nos, ami a felszámolt, meggyalázott és megszentségtelenített egykori Olaszi temetőt illeti, hát bizony lenne dolguk itt a kísértetvadászoknak, exorcistáknak, ha annak a több száz egykori váradi indiánnak, bocsánat magyarnak a kísértete visszajárna, és zaklatni kezdené azokat, akik révén ez a kegyeletsértés megtörtént.

kisertetjaras2

Ami az elhagyott kórházakban bolyongó kóbor lelkeket illeti, nos, nekik keresve sem lehetne jobb filmszerep-helyet találni, mint az egykori pénzügyi palotát. Ez az egykor impozáns épület, amelyet 1899-ben építtetett a mizerikordiánus rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián, a belváros egyik szégyenfoltja lett mára. A második világháborút követően ugyanis a román hatóságok államosították ezt az épületet, s ebben évtizedekig járóbeteg gondozó működött. Az 1989-es rendszerváltás után az életbe lépett restitúciós törvények alapján az épületet a román állam vissza kellett volna szolgáltassa a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek, azonban a Bihar Megyei Tanács óvást nyújtott be az egyház igénye ellen. Habár a katolikus püspökség egyértelműen tudta dokumentálni, hogy visszaigénylése jogos, a megyei tanács vezetősége különböző – megalapozatlan – állításokra hivatkozva foggal-körömmel ragaszkodott a kommunista érában elorzott épülethez.
Ennek tudható be, hogy az évek óta folyó pereskedés közben az egykori műemlék épület állaga fokozatosan leromlott, a járóbeteg-rendelőt évekkel ezelőtt kiköltöztették onnan. Jelenleg az épület leginkább egy siralmasan lepukkant kísértetkastélyhoz hasonlít, mely cseppet sem emeli a történelmi belváros szépségét. Pár hónapja elhangzott, hogy a váradi önkormányzat megegyezik az egykori tulajdonosokkal s elkezdik a palota felújítását, azonban az ígérgetéseken túl eddig semmi nem történt. Az elhagyott folyosókon a málló vakolat, szétszórt régi akták, orvosi műszerek mentén csak patkányok és olykor csövesek tanyáznak. És persze lehetséges, hogy a múlt is itt kísért, számonkérő magyar kísértetként, vádolva azokat, akiknek megalkuvása és spekulációja folytán a váradi belvárosban is ott magaslik a horrorfilmbe illő díszlet… ki tudja még meddig…

kisertetjaras3 (1)

Másik szomorú kísértettanya Váradon a híres Léda-ház, mely a Fő utca (Republicii) 59. szám alatt áll, ahol egykor Ady múzsája, Léda, azaz Brüll Adél lakott és fogadta szalonjában a múlt századi váradi irodalmi és művészeti élet jeles személyiségeit. Korabeli versek, novellák, újságcikkek bizonyítják, hogy a ma Léda-házként ismert épület egykoron a város legnépszerűbb irodalmi szalonja volt. A politikai sárdobálások és szélhámoskodások mentén a híres múzsa-tanya ma csak üres kísértetház, lehet, egy szemfüles horrorfilm rendező meg is pillanthatná ott Várad egykori nagy költőit, és talán a híres múzsa kísértete is ott bolyong az üres falak között s emlékeztet arra az időre, amikor még vers, élet, művészet dobogott a ma már málladozó halott termekben.

A szomorú valóság az, hogy Nagyváradon még sok ilyen elhagyott kísértettanya van. És ahogy elnézzük, lesz még több is. A legszomorúbb azonban az, hogy ezek a helyek nem kreált díszletek, nem hollywoodi kitalációk, hanem múltunk meggyalázott igazi bizonyítékai, s mi itt élve ezek mellett a kísértettanyák mellett nagyjából tehetetlenek vagyunk. És nem kell semmilyen filmes trükk, hogy tudjuk, lássuk, ahogy magyar múltunk kísértetei számonkérőn bolyonganak a málló falú épületekben, megszentségtelenített temetők helyén… Nem tértek vissza, hiszen el sem mentek soha…

Szőke Mária