Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kipukkadt lufi

A témán a helyi magyar sajtó elég sokat csámcsogott, a történet talán közismert, a lényege: a nagyváradi köztemető gondnoksága egyik nap úgy döntött, hogy eltemeti a fél évtizede egy kápolna alagsorában dobozokban pihenő emberi maradványokat, amelyeket a kommunizmusban bezárt, majd már a demokráciában felszámolt és parkokká változtatott olaszi és szőllősi temetőkből exhumáltak. Olyan – részben azonosított, részben agnoszkálatlanul maradt – polgárok csontjairól van szó, akiknek a hozzátartozóit, leszármazottjait nem sikerült az évek során fellelni, illetve akikért senki sem jelentkezett. Az újratemetés minden különösebb felhajtás nélkül ment volna végbe, ha az egyik, a sajtóbeli szereplésekért élő-haló magyar politikusunk nem siet kirendelni a médiát a köztemetőbe a frissen betakart „közös sírhoz”, ahová a maradványokat úgymond „elkaparták”. Itt aztán záporoztak a súlyosabbnál súlyosabb jelzők, mivel az újságírók simán besétáltak a politikusi csapdába: nem tudtak disztingválni a történeti hűség, az empatikus, tárgyilagos viszonyulás és a szenzációhajhász óbégatás között. De nem ők a hibásak, hanem azok, akik szándékosan összemosták a közigazgatási és vallási fogalmakat, valamint az érdekképviseletet a szavazatszerző handabandázással. A riporterek – s rajtuk keresztül a médiafogyasztók – a politikai manipuláció és ügyeskedés áldozatává váltak. Sőt, azok az egyházi emberek is, akik körültekintő tájékozódás helyett a sajtóhisztériának hittek. Mára kiderült: nemhogy szentségtörés nem történt, de még durva kegyeletsértés sem, legföljebb tapintatlanság azok részéről, akiknek sem kellő érzékük, sem rutinjuk nem volt egy olyan szimbolikus esemény megszervezéséhez, mint amilyen egy kollektív végtisztességadás. Amelynek ráadásul reparációs jellegűnek kellene lennie, hiszen a múltbéli méltánytalanságokat az utókornak illik jóvátennie. Ám mindig lesznek, akik a holtakat is csatarendbe állítják a politikai előnyszerzésért, és mindig lesznek, akik abban próbálnak jeleskedni, amihez nem értenek.

Dénes László