Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kihasznált, félrevezetett idős emberek

Tisztelt szerkesztőség!

 Túl a nyolcvanon nem is érzem magam olyan bölcsnek néha, ahogy ez talán elvárható. Nyugdíjas tisztviselőnő vagyok, két gyerekem van, egyikükkel, a lányommal élek egy lakásban. Jól elvagyunk, nagy vigasz számunkra a vallás, a gyülekezeti közösség. Van azonban valami, ami hosszú idő óta nyomja a lelkem. Van egy barátnőm, pár évvel fiatalabb, itt lakik nem messze. Sokat jár hozzám, mindent megbeszélünk. Neki sajnos elég durva dolgokon kellett átverekedje magát. Az ő esetéről írnék, abban a reményben, hogy adnak nekem, nekünk tanácsot. A barátnőm férje pár éve halt meg, hosszú évekig volt beteg, Babika (így hívják a barátnőmet) otthon ápolta. Nekik is két lányuk van. Az egyik feléjük sem néz, a másik, a kisebbik gyereke pár éve, mióta elvált, hazaköltözött hozzá, s ez a lánya viseli gondját. Babi azonban egy súlyos terhet, egy titkot cipel, s ezt osztotta meg nemrég velem. Mikor a férje meghalt és ő egyedül maradt, teljesen összeomlott. Titokban inni kezdett, nem talált más kiutat, nem tudta feldogozni a férje halálát. A kisebbik lánya akkoriban vált, s Babi neki sem mondta el, milyen válságban van. Egy napon eszméletlenül találták a szobában, mint kiderült, annyit ivott , hogy kifeküdt tőle. Így derült ki, hogy iszik. A két lány összeült, hogy mi legyen. A nagyobbik lánya azt mondta, ő nem törődik vele, nincs ideje, adják be egy öregotthonba. A kisebbik lánya azonban azt mondta, hogy ők sem árvaházban nőttek fel, s ő nem engedi, hogy a bajba került, beteg, megtört, idős anyukája idegenekre legyen bízva. Így is lett. A kisebbik lány odakötözött a családi házba, s azóta is lelkiismeretesen gondozza az anyját, aki kilábalt az alkoholizmusból, s kezd helyrejönni. Nekem azonban elmondott egy nagy titkot, hogy akkoriban, amikor ivott, a nagyobbik lánya és annak férje egyszer elvitték egy közjegyzőhöz, s valami papírokat írattak alá vele a lakásról, de nem emlékszik rá miket, mert akkor sem volt józan, s románul is alig ért, nem értette mit akartak, mit írattak ott alá vele. Most pedig fél, hogy ki tudja mit írt alá, s ha meghal, lehet pont azt a gyermekét semmizik ki, aki gondját viseli, aki igazi jó gyermeke. De nem mert szólni erről még a kisebbik lányának, mert azt sem tudja, mi történt, mit írattak alá vele, csak retteg ettől a történettől. Én már arra is gondoltam, én magam keresem meg a kisebbik lányt s elmondom neki ezt, de vajon van-e jogom hozzá? Keresztény ember vagyok, mit tegyek, beleszólhatok ebbe, vagy nézem tétlenül, hogy megvezették, csúnyán kihasználták a megtört öregasszonyt?

Önök szerint mit tegyek? Jogom van beleszólni?

V. Erzsébet, Nagyvárad

 

Kedves Erzsébet!

Köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a furcsa, szomorú, de egyben felháborító történetet. Önnek nemcsak joga, de kicsit kötelessége is, hogy segítsen a bajba jutott öreg barátnőjén. Valószínűleg az örökösödéssel kapcsolatos okmányt írattak alá a nénivel, de hogy mit, ezt minél előbb ki kell deríteni. Ez lehet eltartási szerződés, adásvételi szerződés, végrendelet. Hogy titokban tették, a másik testvér tudta nélkül, kihasználva az idős anya beszámíthatatlan állapotát, egyértelműen azt jelzi, hogy valami csalás, szélhámosság lappang itt. Javaslatunk, hogy vegye rá Babi nénit, hogy ketten, azaz Önnel együtt üljenek le beszélni a Babi néni kisebbik lányával, és mondják el neki ezt. Ebben nagy támasza lehet Ön is a barátnőjének. A Babi néni lánya bizonyára tudni fogja, hogyan derítse ki mi történt, mit írattak alá az anyjával annak idején. Tiszteletreméltó, hogy Ön ennyire lelkiismeretes, és nem tud közömbös maradni egy ilyen, nyilvánvalóan igazságtalan esettel szemben.

További jó egészséget kívánunk Önnek és Babi néninek! Ha lesznek fejlemények, azt is nyugodtan megoszthatja a nyilvánossággal.