Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kézenfogva

Figyelem ma a nyüzsgést a villamosmegállóban. Sietős, fáradt emberek, ideges tekintetek, okostelefonokba kapaszkodó kezek, ahogy görcsösen fogják azokat az érintőképernyős agymosó kütyüket, hiszen óh jaj, félnek a valóságtól, hát nem engedik el a virtuális valótlanságot. Alapjáraton elég lehangoló ez a modern káosz-bazár, ez a nagyvárosi ámokfutás. Olcsó és élettelen valahogy. Idegesítő. Lelketlen. Apokalipszis, ahol eltéved az ember.

És akkor meglátok valamit, azaz valakit, azaz pontosan valakiket. Két öregember, egy öreg férfi és egy öreg nő… Töpörödött aggastyánok, kézen fogva mendegélnek a semmibe szaladó tömegben. És a szemem megakad a kezükön, az egymásba fonódó, öreg kezükön, ahogy összekapaszkodva baktatnak át a tömegen. Elvarázsolva figyelem őket. Az öreg mamát és az öreg tatát, a kézenfogott életükkel, ahogy mennek a sok lelketlen zombi között. Nem okostelefon van a kezükben, hanem egymás keze, egymás együtt leélt, bizonyára végigharcolt élete. Nézem öreg kezeiket, szinte látni, hogy ráncaik is összesimulnak, mint az anyacsavar meg a menete… Bizonyára együtt ráncosodhattak meg ezek a kezek, másként nem tudnák ilyen biztonsággal és bizalommal fogni egymást… egybefolynak ráncaik, a közösen szerzett, Isten tudja hány évtizede összenőtt ráncok… Nézem őket, és kicsit megnyugszom a sok okostelefonba kapaszkodó, ideges zombi között. Életet láttam , értéket, emberséget és igen, Szeretetet, ahogy a két aggastyán kézenfogva ment, ment át ott a zebrán és az életen.

És éreztem, nincs az a virtuális káosz, modernnek hazudott, sátáni agymosás, ami überelhetne egy ilyen öregkori kézenfogva menést azzal, akivel leéli valaki az életét és sok-sok év után is együtt mennek, mennek, mendegélnek kézen fogva a betonváros labirintusában…Annyira szép volt, annyira emberi… Áldja meg Isten őket és segítse, hogy végig tudják járni így kézenfogva hátralevő életüket, egészen a Nagy Átjáróig, ahol tudom, Isten megengedi majd nekik, hogy Odaát is kézenfogva olvadjanak bele a lélek végtelen és halhatatlan fényességébe…

Szőke Mária