Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kerítésen innen és túl

Futótűzként terjedt el annak a híre, hogy Magyarország elkezdte a Romániával közös határa egyes szakaszainak műszaki lezárását, vagyis a szöges- és pengésdrót-kerítés építését. Most azért van a szokásosnál nagyobb hírértéke a történetnek, mert éppen Nagyvárad környékén, a megyeszékhelytől délre fekvő Körösszeg és Tarján, valamint Bors, Kisszántó és Nagyszántó mellett húzódik majd a kerítés, ami azt a célt szolgálná, hogy megállítsa az itt átszökni próbáló migránsokat.

A tavaly egész évben összesen 42 illegális határátlépőt fogtak el a Hajdú-Bihar és Bihar megyei határszakaszon. Tehát még egyszer: negyvenkettőt!

Ezzel 42-vel indokolja a magyar kormány a kerítés szükségességét, illetve még azzal, hogy a balkáni migránsútvonal-változások miatt feltételezhető, hogy valamikor itt majd tömegesen akarnak átszökni a bevándorlók.

Ki-ki pártállása szerint ítéli meg a magyar kormány cselekedetét. Vannak, akik mélységesen elítélik a kerítésépítést a módszer és annak hatástalansága miatt, mások helyeslik, hogy így próbálják megvédeni az anyaország határait.

Egy azonban biztos: a kerítésépítés önmagában sokat sejtető politikai gesztus egy olyan világban, amelyikben nemrég éppen a kerítések lebontásáért, a határok légiesítésért harcoltunk.

Persze, változik a világ, s változnak benne az emberek, no meg a politikai széljárás is. Továbbra is meggyőződésem, hogy a migránsválság általános nehézségei ellenére a magyar kormány a menekültkérdést elsősorban belpolitikai ügyként kezeli (mert a politikai kommunikációban az jelenik meg, hogy meg kell menteniük az országot a bevándorlóktól, akik elveszik a magyarok munkahelyeit és kenyerét), és csak másodsorban külpolitikai vagy európai kérdésként (Magyarországnak meg kell erősítenie határait, hogy megmentse Európát, ugyanakkor alig háromezer migráns magyarországi elhelyezéséről még népszavazást is kiírtak volna).

Szóval a kerítésépítés nemcsak ideológiai-politikai vitákat szül, hanem a hatékonysága is erősen megkérdőjelezhető. Ne feledjük: a Magyarország déli határszakaszán a nyáron felépített drótkerítés ugyanis – enyhén szólva – hatástalannak bizonyult, amikor elérte a határt a menekültáradat: ha nem volt minden öt méteren egy rendőr vagy kommandós, a menekültek úgy bújtak át a szögesdrótok között-alatt, hogy szinte észre sem vették az akadályt. Akik szökni akarnak, szökni fognak ezután is, drótkerítés ide vagy oda.

A Várad környékén épülő határzár engem nem korlátoz semmiben, a szabad mozgásban sem. Ha Magyarországra akartam menni, eddig is szabályosan léptem át a határt, és ha ezután megyek, ugyancsak a határátkelőn szándékozom belépni az országba, s nem akarok szögesdrótok között bujkálni.

Ugyanakkor továbbra is fenntartom: a menekültválság körüli felhajtás még mindig egy mesterségesen felfújt téma, amit a kormányok és pártok saját politikájuk alátámasztására használnak. Nagyon veszélyes és hosszú távon ártalmas ez a játék, mert mint látszik, a gyűlöletre, a kirekesztésre, a megbélyegzésre épít. Tanulhattunk volna történelmi hibáinkból: a XX. században bőven volt alkalmunk elszenvedni azt, ami abból következett, hogy kinek mi a vallása, a nemzetisége vagy a bőrszíne.

Borsi Balázs