Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kérdések és hiányzó válaszok

Csudajó hetük volt a közalkalmazottaknak és a politikusoknak. Előbb a május elseje, majd az ortodox húsvét adott okot arra, hogy hat napra bezárjanak a hivatalok és mindenki ünnepeljen – a munka ünnepét és a görögkeleti feltámadást. Elegendő idő volt ez arra, hogy a kritikusok két nagyon fontos bejelentés és egy ígéret mellett úgy menjenek el, mintha mi sem történt volna.

Tőkés László EP-képviselő eleddig foggal-körömmel harcolt a verespataki (Roşia Montană) aranybánya-beruházás ellen, most azonban nem szólalt meg az ügyben, pedig a román kormány radikális lépés előtt áll. Victor Ponta kormányfő múlt héten bejelentette, hogy a kabinet azon gondolkodik, állami vállalatot hoz létre a verespataki aranybánya újranyitása érdekében, és hogy szigorúbban ellenőrizhesse a Roşia Montană Gold Corparation tevékenységét. Ez a kanadai óriáscég ugyanis rendelkezik a többségi részvényekkel, de a kormány ráeszmélt, hogy ha a szakminisztérium mégis megadja a ciántechnológiás kitermeléshez szükséges környezetvédelmi engedélyt, és ő maga is beszáll a buliba, hatalmas pénzt kaszálhat. És történik mindez úgy, hogy egy esztendővel ezelőtt egészen másképp látta a helyzetet a Ponta-kormány. De a pénz(hiány) nagy úr. Nem lepődöm már meg azon, hogy a diplomamunka-másolós miniszterelnök mást tesz, mint amit mond, azon viszont csodálkozom, hogy Tőkés László nem adott még ki egy dörgedelmes nyilatkozatot sem az ügyben. Korábban, amikor az RMDSZ embere vezette a környezetvédelmi tárcát, valahányszor szóba került Verespatak ügye, a volt református püspök állást foglalt és vehemensen tiltakozott a ciántechnológia ellen. Sőt azt sem felejthettük még el, hogy az EP-be költőként meghívott Markó Béla korábbi RMDSZ-elnök előadását hirdető plakátokra a „Mit keres az EP-ben ciános Béla?” feliratú fecniket ragasztgatott. Most, hogy nem RMDSZ-es ül a miniszteri székben, kikerült látóköréből az ügy? Ezek szülik a következő kérdést is: valójában a tárcát irányító RMDSZ-es politikus volt a célpont vagy valóban Verespatak ügye volt a fontos? Ugyanakkor azt is gyorsan hozzá kell tenni, az RMDSZ részéről sem hallatszottak a bányanyitást ellenző hangok, ami pedig arra enged következtetni, hogy a szövetség nem akar rossz viszonyba kerülni a Szociáldemokrata Párt (PSD) nemrégiben újraválasztott elnökével, Victor Pontával – hiszen azt suttogják, megvan a lehetősége annak, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL) szakadása esetén jó esély van arra, hogy az RMDSZ a szocdemekkel összeborulva újra kormányra kerülhet.

A verespataki aranykitermelés környezetre gyakorolt káros hatásainál azonban a Románia összlakosságára nézve sokkal nagyobb fontossággal bír az a bejelentés, miszerint a kormány felelősségvállalással fogadná el a törvényt, amely közigazgatási rangra emelné az eddigi fejlesztési régiókat. A Ponta-kabinet tervei ellen valamennyi román ellenzéki és szinte minden magyar szervezet felemelte a szavát. A „megamegyék” ugyanis nagymértékben megváltoztatnák az etnikai arányokat – annak ellenére, hogy ez ütközik számos európai egyezménnyel. Nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, ez csöppet sem érdekli a hatalmon lévőket, hiszen éppen a magyarság politikai és közigazgatási súlyának a csökkentése az egyik burkolt céljuk. Az RMDSZ határozottan elítélte a felelősségvállalást, az Erdélyi Magyar Néppárt azonban eddig kivárt, nem tiltakozik úgy, ahogy – stílusát ismerve – elvárható lenne. A régiósítás ilyen nemű elfogadása matti tüntető fellépés helyett gyertyagyújtással demonstrál egy székelyföldi fafeldolgozó üzem megépítése ellen. Pedig a régiósítás témájának képzeletbeli paripáját az EMNP-sek is keményen meglovagolták. Csak én érzem úgy, hogy problémák vannak a témaérzékenységgel?

Az emberek felejtő képességében bízhat az EMNP vezetősége, amikor ígérete ellenére nem reagálta le „bővebben” a párt magyarországi finanszírozásáról a Transindex.ro internetes hírportálon megjelent tényfeltáró riportot. A magyar állami vállalatoktól és hivataloktól a néppárt-közeli civil szervezeteknek juttatott forintmilliók útja sok esetben világosan végigkövethető. A riport megjelenésekor az EMNP egy rövid közleményben azt írta, hogy a párt pénzügyeit firtató írás szerintük a Transindex tulajdonosának, Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek a – politikai – megrendelésére készült, és később, az április 20-ai kolozsvári kongresszusuk után foglalkoznak majd az üggyel. Azóta is várjuk. Ellenben a riportban közzétett adatokat hivatalosan senki sem cáfolta meg – csak mutogattak az RMDSZ-re, hogy lám’, ez is kapott annak idején magyarországi támogatást, amikor a szocialista párt volt kormányon…

Így állunk ma. Volna miről tárgyilagosan szót ejteni, de csak mellébeszélés folyik. Megszokhattam volna már, hogy a fontos kérdések mindig hiányzó válaszokkal járnak.

Borsi Balázs