Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kelet és nyugat határán

Az RMDSZ által alapított Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadás-sorozatának keretében, szerdán Zsoldos Attila, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója tartott előadást az Árpád-kori magyar királyság európai kapcsolatrendszeréről.

Mint hangsúlyozta, a vizsgált időszakban Magyarország épp a nyugati és keleti kereszténység válaszvonalán helyezkedett el, és ennek folytán mindkét világhoz voltak gazdasági, politikai, kulturális kötődései. A kelet és nyugat közötti határ azonban nem volt állandó: míg a X század közepén kettészelte a Kárpát-medencét, addig István vallásválasztását követően a magyar királyság határáig tolódott.

kelet 1

Főbb külpolitikai irányvonalak

Mint elmondta, Szent István uralkodása alatt sokkal kedvezőbb politikai konstellációban történhetett az államszervezési munka, mint azt megelőzően. István halálát követően azonban zavaros időszak állt be. A XI. század közepét trónharcok és belviszályok töltötték ki, amik ürügyet adtak a német-római beavatkozási törekvésekre. Ennek következtében az István halála utáni néhány évtized a magyar királyság szuverenitásának megőrzéséért folytatott küzdelemmel telt. I. (Szent) László trónra kerülése és Horvátország beolvasztása azonban egy új korszak kezdetét jelentette – hangsúlyozta az előadó. Az a Magyarország ugyanis, amely előzőleg az „életben maradásért” küzdött, innentől kezdve egy hódítóképes, regionális nagyhatalommá vált, amelyet nem hagyhatott figyelmen kívül a többi nagyhatalom. Zsoldos Attila címszavakban mesélt a vizsgált periódus különböző korszakainak legmeghatározóbb külpolitikai eseményeiről. Mint elmondta, a XII. század legfőbb külpolitikai vonulatát a Bizánccal folytatott, többnyire háborús kapcsolatok kezelése jelentette, de ugyanebben az időszakban kezdődtek el a magyar hadsereg rendszeres oroszországi megjelenései is. A XIII. században II. András uralkodásának idején a külpolitikát leginkább a keleti irány jellemezte. A század közepén 1241–’42 között a tatárjárás jelentett „véres intermezzót” a magyar történelemben, IV. Béla törekvései pedig Alsó- és Felső Ausztria, illetve Stájerország megszerzésére irányultak. A Babenberg-örökség megszerzéséért folytatott küzdelemben azonban vereséget szenvedett Nagy Ottokár cseh királytól. Mintegy másodlagos külpolitikai vonulatként ugyanebben az időszakban jött létre a nápolyi Anjou törekvésre kialakult szövetség is.

 

Keleti gazdaság, nyugati kultúra

A kereskedelmi kapcsolatokról Zsoldos Attila elmondta, hogy a XI-XII. században a magyar királyság inkább a keleti gazdasági világ részét képezte, amelynek két központja volt: Kijev és Konstantinápoly. A XIII. századtól kezdődően azonban szembetűnőbbé váltak a nyugati kapcsolatok. A kultúra területén egyértelmű volt a nyugat dominanciája; az írásbeliség különböző formái mellett politikai eszmék is érkeztek nyugatról – hangsúlyozta az előadó, aki hozzátette, hogy a kultúra elsődleges közvetítői az országba érkezett külföldi papok, a nyugaton tanult magyar papok, a külföldről érkezett királynék és a zenészek, trubadúrok voltak. Kevésbé jelentékenyen, de határozottan éreztette hatását az ortodox kultúra is, melynek voltak bizonyos szórványbázisai a magyar királyságban – jegyezte meg az előadó.Zsoldos Attila előadása végén összevetette azt, hogy mennyit tudott a kor Európája Magyarországról és hogy Magyarország mennyire ismerte a kor Európáját. Mint hangsúlyozta, a külföldi történetírók nagyon egyoldalú tudósításokat adtak a magyarokról és csakis fontos külpolitikai hatással bíró eseményeket tárgyaltak, illetve olyan, manapság „bulvárnak” nevezhető híreket közöltek, mint például Gertrúd magyar királyné meggyilkolása, a Magyar Királyság tényleges helyzetét azonban nem ismerték. A XII. és XIII. századokban a nyugati történetírók munkáinál sokkal jelentősebb útleírások születtek Magyarországról. Mint az előadó hozzátette, megjegyzendő, hogy a kor magyar történetírása sem bővelkedik külföldi vonatkozásokban.

Szombati-Gille Tamás