Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Kata és a táncosok

Mozdulatokkal megüzent történeteknél, így elsősorban a táncjátékoknál, mindig adott a csapdát rejtő feladat: szavak nélkül, csak tánccal, csak zenével el lehet vajon „mesélni” a közönségnek egy történetet? Egy olyan történetet, aminek cselekménye klasszikus színdarabból „elkért” konklúzió akar lenni, ugyanakkor élő, jelenkori üzenet is.

kata

Valami ilyesmit sugallt a Nagyvárad Táncegyüttes Kata történet című táncjátéka, melyet pénteken este mutattak be a Szigligeti Stúdióban.

A Kata történet Katájának modellje, mint ez a táncjátékot beharangozó rendezői nyilatkozatból kiderült, nem más, mint a nagy, klasszikus angol drámaíró makrancos Katája, ahogy ezt a rendező László Csaba így fogalmazta meg: „Az előadás alapját Shakespeare makrancos Katája adja, amelyhez a makacs leány archetípusának mesehagyománya is csatlakozik, többek között például az ördög és a székely menyecske története is.”

Végül is jó, hogy a rendező ezt előre közölte a közönséggel, ugyanis az előadást nézve erre nem jöttem volna rá magamtól. Pedig az előadás alapjában véve nagyon jól sikerült. A Nagyvárad Táncegyüttes tagjai most is remekeltek, a magyar néptáncra és népzenére alapozott táncjáték lendületes volt, a színpadkép hatásos, de nem hatásvadász. A sztori bájos káoszából kiemelkedett a két főszereplő, Kata és Péter (jobb időkben Petruchio) figurája, de a többi táncos is remekelt. A magyar néptáncra alapozott koreográfia nagyon szép volt és erős, igen, annyira erős, hogy úgy tudta megtartani a belécsempészett „modern” elemeket, hogy nem torzította el az ősi dinamikát, a forrástisztaságot. A történetben szereplő makrancos fehérnép és a körülötte nyüzsgő szerelemszomjas és elszánt férfinép kalandos sztorija lendületes és elgondolkodtató, a darabban keveredő stílusjegyek, például a székely népmesei elemek vagy a modern diszkózenei betét valóban úgy hatott, mint egy-egy hajtás, akár vadhajtás is a tradicionális néptánc törzsén, ez azonban jól kiszámított arányossággal nem hígította fel vagy torzította el magát az előadást. Hála Istennek ez a Kata történet nem lett elvont, posztmodern, groteszk akármi, a magyar néptáncra épített alapok ugyanis olyan szépek, hogy stabilan vitték végig az egész történetet.

kata (1)

Ismét bizonyosságot nyert, hogy a magyar néptánc valóban az egyik legszebb a világon, a maga vad, nyers, de életes mozdulataival, a Kata körül zajló bonyodalom során a történet simán vette és vitte a pikáns mementókat is, anélkül, hogy hatásvadásznak vagy urambocsá ízléstelennek (a darab hangulatánál maradva netán szexuális zaklatásnak) hasson.

Summa summarum, a rendező szándéka, miszerint rámutasson arra, hogy a hagyományos, ősi alapok jelentik a valódi, erős értékrendet, egy az egyben átjöttek ebben a táncjátékban. A Kata történet egy szépen kidolgozott, profi módon előadott és remekül megrendezett táncjáték. Aki teheti, nézze meg, hiszen nem mindennap láthatni manapság, ahogy a magyar néptánc megbírja a modern elemeket, é ez az ősi Életfa erős ágaival megtartja modern életünk nyomorúságait is, legyőzve azt és túlélve lázadásokat, vergődéseket.

Szőke Mária