Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Karneváli forgatagban

A farsang időszaka vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A szokás régi időkre vezethető vissza, amikor eleink még úgy gondolták, ha jelmezekbe bújva zajonganak, elriasztják a hideget és az ártó erőket. Az utolsó három nap, a farsang farka, a legzajosabb mulatozások ideje. Három európai városba látogattunk el az elmúlt hétvégén, mert kíváncsiak voltunk arra, hogy a helyiek miként karneváloznak 2015-ben. Elsőként Veronában nézelődtünk, majd következett Velence és Rijeka.

 

A parádézó Rijeka

A parádézó Rijeka

Mulatozó olaszok

A veronaiak karneválja nem olyan rangos, mint a szomszédos Velencéjé, ám szervezői épp olyan lelkesek, mint a nevezetes velenceiek. Pompázatos jelmezekbe bújnak, és ráérősen sétálgatnak a város központjában. Láthatóan élvezik a fényképezőgépek kattogását, szívesen fotózkodnak bárkivel a hatalmas aréna előtti téren. A túlsó oldalról visongó fiatalok csapata közelít, nagy zacskókból lisztet szórnak egymásra. Hatalmas porfelhőt hagynak maguk után, s az óvatlan járókelők mosolyogva porolják le télikabátjaikról a kéretlen fehér áldást. Kicsit odébb erősödő zene vonzza a kíváncsiskodókat, akik a hangok irányába rohannak, hogy láthassák a lovas jelmezesek parádés felvonulását. Őket a majorettek követik, majd a fúvószenekar és mindenféle színes maskarás.

Következő állomásunk a gyönyörű Velence, a város, amelyet valójában a félelem hozott létre, hiszen az alapítók, sok száz évvel ezelőtt ide, a mocsarak közé kényszerültek a barbárok támadásai elől. Idén január 30. és február 17. között rendezték meg pompázatos karneváljukat. Turisták ezrei tolonganak mindenfelé, miközben díszes fekete gondolák siklanak a nagyobb csatornák vizén. Színesen csillognak a drága selyemruhák a ragyogó napsütésben s épp úgy, mint Veronában, itt is türelmesen mosolyognak a sétálgató alakoskodók az őket fényképező turistákra. Mindenfelé fabódék állnak, ahol néhány euróért a legelképesztőbb ajándéktárgyakhoz juthat a sétálgató. Van, aki beéri a fényképezéssel, ám őket is lépten-nyomon megszólítják a mozgó árusok. „Selfie-selfie” kurjantgatással, négy euróért kínálgatják a mobiltelefonra szerelhető hosszabbító fémrudacskát, amellyel a tömeg fölé emelve örökítheti meg magának az ember a velencei hisztériát.

 

A Szent Márk téren

A Szent Márk téren

A régi Velence ünnepe

Az írásos emlékek szerint, az első karnevált 1094-ben rendezték a dózse tiszteletére, ami idővel olyan rangos ünnepéllyé vált, hogy a 18 században Velence megkapta a „karneválok városa” elnevezést. A farsang napjaiban a város polgárai hosszú köpönyegekben és álarcok mögé bújva, felszabadultan és gátlástalanul mulatoztak. Megszűntek a társadalmi különbségek, és megengedett volt mindenféle csalafintaság. A Velencei Köztársaság idejében, az álarcos kalandorok rengeteg gaztettet követtek el, ezért a város vezetése kénytelen volt különféle szabályzatot bevezetni. Egy 1502-es rendelet megtiltotta a maszk és a fegyver együttes viselését, és a farsangolók nem látogathatták a templomokat sem. Idővel aztán a dorbézolás szélsőséges kicsapongássá durvult. A jelmezbe öltözött férfiak tojásokat dobáltak az utcán elvonuló lányokra, asszonyokra. A hölgyek felháborodása végül oda vezetett, hogy 1268-ban rendeletben tiltották be a tetszés nyilvánítás eme neveletlen formáját. Később aztán ennél még kegyetlenebb játékok is divatba jöttek, amelyek célpontjai védtelen állatok voltak. Szokássá vált, hogy a farsangozók libákat kergettek szűk sikátorokon át, miközben azon igyekeztek, hogy megfosszák őket tollaiktól. A szerencsétlen szárnyasok persze menekülni próbáltak, ám mindhiába. Másik bevett szokás szerint egy macskát erősítettek egy gerendához, amit a versenyzőknek, fejjel nekirohanva kellett agyonnyomni. Manapság szerencsére már a dundi macskákat nem bántja senki, s a milliónyi galamb is bátran totyoghat a Szent Márk téren, ha ugyan marad számukra hely a hatalmas tömegben. Az ünnepségsorozat végén, húshagyó kedd éjjelén, a velenceiek összegyűltek a város főterén, levették álarcaikat, és kórusban kiáltozva búcsúztak a téltől. Aztán elérkezett az 1797-es év, amikor Napóleon elfoglalta a várost, és betiltotta az eseményt, amely csak jóval később éledt újjá, az osztrákok fennhatósága alatt. Ám akkortól csak halvány utánzása volt egykori önmagának… A káprázatos ünnepséget a 1970-es évek vége óta rendezik meg újra, és azóta minden évben maskarás turisták ezrei lepik el a város utcáit, csatornáit.

 

A veronai aréna fenséges díszlete

A veronai aréna fenséges díszlete

Álarcok, maszkok, jelmezek

A karnevál legfőbb kelléke a maszk. A színes, tollas csillogó maszkok ára 5-30 euró között mozog. Aki egyediségre vágyik, utcai kozmetikusoknál rendelheti meg álarcát, akik bármit rápingálnak a kliens arcára. A káprázatos ruhákat viszont csillagászati árakon vesztegetik, és nagyon sok butikos nem örül annak, ha lefotózzák a kiállított ruhadarabot. Az egyik legelterjedtebb maszk a bauta, amely eredetileg fekete volt. Később fehér színű lett és fekete köpennyel és háromszög formájú kalappal viselték. Eleinte csak arisztokraták rejtőzködhettek mögé, később aztán bárki hordhatta, rendre és rangra való tekintet nélkül. Morettának nevezték a női maszkokat, amely 1760 után terjedt el és az érdekessége, hogy a maszk belsejében volt egy kis gomb, amit a nők a szájukba vettek, és ennek segítségével tartották az arcuk elé. Nagy előnye volt, hogy viselése közben a hölgy egy pillanatra sem nyithatta szóra a száját… Egy tipikus jelmez a pestisdoktoré, amelynek orra jellegzetesen hosszú, ruházata általában fekete, néha fehér gallérral. Az 1630. évi pestis idején néhány velencei orvos hatalmas csőrszerű álarcot viselve járták az utcákat, s a maszk csőrét gyógynövényekkel tömték ki, hogy megelőzzék a fertőzéseket. S miközben az álarcokat nézegetjük díszes Arlecchino, Colombina és Capitano jelmezekbe bújt járókelők sétálnak el mellettünk.

Imádják, ha fotózzák őket

Imádják, ha fotózzák őket

 

A Rijekai karnevál

Az egykori fiumeiek leszármazottai nagyon értenek ahhoz, hogyan kergessék el a telet, hiszen akkora csinnadrattával ünnepelnek a főutakon, hogy beleremeg a környező épületek alapzata is! A régióban már korábban is rendeztek tavaszváró ünnepségeket, majd néhány évtizednyi csend után, a lelkes fiatalság úgy gondolta, hogy újra eljött az utcai bolondozások ideje. 1982 óta szervezik meg újra az ottani karnevált, de akkoriban még csak néhány fő szórakoztatta a nézelődőket. Azóta a Rijekai Karnevál Európa egyik legnagyobb fesztiválja lett, amelyet „kis riói karnevál”-ként is szoktak említeni. Amikor végigsétálunk a kikötő mentén lévő zajos körúton, olyan érzésünk támad, mintha egy zűrzavaros, szürreális világba csöppentünk volna. Az itteni utcabál teljesen eltér a velenceitől, ez a fiatalok őrületes parádéja. Zajosan bohóckodnak és táncolnak, a hangosítókból pedig árad a tomboló zene. S amikor kellőképpen dübörög bennünk még a szusz is, csodával határos módon találunk egy üres padot. Úgy lehuppanunk, mintha soha többé nem akarnánk felállni onnan, előkapjuk szerény uzsonnánkat s ásvány vizet kortyolgatunk rá. Aki lát minket, annak úgy tűnhet, hogy mi már időnap előtt elkezdtünk böjtölni…

Schönberg Éva