Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Jubileumi előadást mutattak be Velencén

Vasárnap volt a 79. évfordulója annak, hogy 1936. október 18-án megnyitották a váradvelencei római katolikus kultúrházat, amely a velencei magyarság találkozóhelye lett. A jeles évfordulón a velencei református gyülekezet ifjúsági színjátszó-csoportja mintegy százfős közönség előtt mutatta be az ismeretlen szerzőtől származó Titoktalanított világ című színdarabot.

jubileumi 2 (tartalek)

Az előadást megelőzően Fleisz Judit történelemtanárnő beszélt a kultúrház történetéről. Mint elmondta, Kiss Károly református lelkipásztor, illetve Halász Gyula, a váradvelencei római katolikus plébános határozták el, hogy a ’30-as évek ifjúságának egy olyen helyet teremtenek, ahol együtt lehetnek. A két lelkipásztor összefogásával 1935-ben indítottak gyűjtést a kultúrház létrehozására, a rákövetkező évben pedig fel is avatták az épületet, melynek megnyitóján vallásos előadással, táncesttel és kabaréjelenetekkel ünnepeltek.

jubileumi 1

A történelmi visszatekintést követően Farkas Antal váradvelencei lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlt közönséget, melynek soraiban helyet foglaltak az Agnulli Dei idősotthont támogató holland szponzorok is. Farkas Antal ugyanakkor köszönetet mondott a fiatalok odaadó munkájáért, amellyel heti rendszerességgel találkoztak, s közel fél évet áldoztak a színdarab betanulására, annak érdekében, hogy a magyar közösséget építsék, illetve megtartsák.

jubileumi 3

A humoros, mégis mély mondanivalóval rendelkező színdarab cselekménye egy szimbolikus aranyszirmú virág köré rendeződött, amelyet a szereplők mindegyike meg akart szerezni, mert attól várták boldogulásukat vagy épp gazdagságukat. A virágot azonban csak az láthatta, aki hitt a létezésében, mindenki más vakon tapogatózott. A keresés közben a szereplők átutaztak az időn, jártak többek közt a kommunizmus időszakában és Mátyás király udvarában, mígnem visszajutottak a virág megtalálásának helyéig, ami nem más, mint maga a bölcső.

Szombati-Gille Tamás