Nagyvárad, Kapucinus utca (ma Traian Moşoiu) 10. sz. (0359)467-222 reggeliujsag@gmail.com rss twitter Facebook Follow us:

Jóslat

A régi rendszerben nem kellett politizálni, csak beállni a pártba, nyalni, és máris lehettél Valaki. Az új éra megutáltatta a politikát, így nem csoda, hogy politizálás nélkül kis Senki maradtam. Fáj? Ugyan dehogy, sőt büszke vagyok a státuszomra, mert nem vagyok ezzel egyedül. Milliónyian vagyunk, általában rendes, becsületes fickók.

Azért néha halkan belekottyantok bizonyos dolgokba, mert a szemem lát, a fülem hall, és – állítólag – gondolkodni is tudok. Újabban az államfőválasztás körüli cirkuszt figyelem, élvezem. Hát, ha még ingyenes is lenne! De nem babra, a mi zsebünkre megy a játék.

No de térjünk a tárgyra. Az egyik jelölttel kapcsolatban vannak némi észrevételeim. Klaus Johannisról van szó. Akkorát csalódtam benne, mint legnagyobb szerelmemben, aki egy mulatt fiú kedvéért képes volt a Föld másik felére költözni. Meg is bűnhődött érte…, de ez már sovány vigasz, az élet elszaladt…

Szóval csalódtam Johannisban. Azt hittem róla, alapos, okos, tehetséges ember. Nos, kiderült, hogy tévedtem. Ő egy naiv, törtető, köpönyegforgató, pénzéhes személy. Lássuk sorra e tulajdonságait.

Naiv, mert azt hiszi, Románia államfője lehet, amolyan második Obama. Csakhogy Románia nem Amerika, még csak nem is Szeben, Johannis meg nem Obama. Ködbevész az a jövő, amikor Romániának nem román nemzetiségű államfője lehet, hamarabbra jósolható a nemzetiségek szinte teljes eltűnése.

Törtető, mert nem elégedett meg a szebeni polgármesteri funkcióval, ahol megbecsült, tisztelt, elismert, jólfizetett volt. Bement a regáti dzsungelbe, ahonnan nagyon nehéz lesz kikecmeregni, és ha sikerül is, nagyon megtépázottan.

Köpönyegforgató, mert szász létére a legnagyobb román akar lenni. A nemzetiségiek elvárnák tőle, hogy felvállalja ügyeik pártolását, ő meg erre kijelenti, hogy ha megválasztják (a románok, mert a többiek szavazatai füstbe mentek!), nem lesz itt etnikai autonómia. Szerencsére a józan ész szerint – ami nála, úgy látszik, hiánycikk – ő nem lesz sem most, sem máskor államfő. Őszintén szólva: ne is legyen.

Pénzéhes. Mellbe vágott a hír, hogy hat háza van. Ha lenne hat gyereke, üsse kő, megérteném. De nincs, nem is lesz. Öregségükre, két jó nyugdíjjal, igazán semmi okuk az éhhaláltól félni. Akkor meg minek a rengeteg vagyon? És miért kell még több? Valami bűzlik itt. Állítása szerint magánórákból, fizetésekből vette a házakat. Épeszű ember ezt nem veszi be. Valószínű mindenkit hülyének néz, no de ennyire?! Ránk nézve „kissé” sértő…

Summa summarum, akkor lesz belőle államfő, amikor belőlem katolikus püspök. Az esély: 0,00! Lehet menni, szavazni!

Szegedi László